96355. lajstromszámú szabadalom • Berendezés jelzéseknek nagyfeszültségü vezetékeken nagyfrekvenciával való átvitelénél a nagyfrekvenciájú csatlakozó és átmeneti vezetékekhez

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96355. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés jelzéseknek nagyfeszültségű vezetékeken nagyfrekvenciával való átvitelénél a nagyfrekvenciájú csatlakozó és átmeneti vezetékekhez. Telefunken Gesellschaft für Drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1928. évi január hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1927. évi február hó 25-ike. Jelzéseknek vagy beszédnek nagyfeszültségű vezetékek mentén nagyfrekvenciával való átvitelénél nagyfrekvenciájú segédvezetékeket alkalmaznak. Csatlakozó veze-5 tékek azért szükségesek, hogy a nagyfrekvenciájú készülékeket a nagyfeszültségű vezetékre nagyfeszültségű csatoló kondenzátorokkal kapcsolhassuk. A nagyfeszültségű vezetékbe oly helyek vannak beiktatva, 10 amelyeken a nagyfeszültség, illetőleg az erős áram megszakítható. Ezeket a nagyfrekvencia részére át kell hidalni. E célra áthidaló vezetékek szolgálnak, amelyek a nagyfeszültségű vezetékekkel mindkét vélő gükön ugyancsak nagyfeszültségű csatoló kondenzátorokkal vannak összekötve. Ily átmeneti vezetékeket ott is alkalmazhatunk, ahol nem ugyanazon nagyfeszültségű vezetékcsoporthoz tartozó vezetékszakaszokat. 20 valamint kettőnél több szabadvezetéket a nagyfrekvenciájú beszédüzemhez egymással össze kell kötni. A találmány a hangoló készüléknek e segédvezetékekben való elrendezésére vo-25 natkozik, különösen abban a gyakran fennforgó esetben, amidőn e nagyfrekvenciájú vezetékek jelentékeny hosszúságúak. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy nem közömbös, hogy a hangoló készü-30 léket a vezeték mely részén rendezzük el. Ha pl. a hangolókészüléket a nagyfrekvenciájú készüléktől a nagyfeszültségű vezetékhez csatlakozó vezetékben — ami a leginkább kézenfekvő volna — a csatlakozó 35 vezeték kezdetén, a nagyfrekvenciájú készülékek csatlakozásának helyén akarnók bekapcsolni, úgy ennek az volna a következménye, hogy a hangolókészülék és a csatoló kondenzátor között fekvő hosszú csatlakozó vezetékben a visszvezetékkel 40 vagy a visszvezetékként szolgáló földdel szemben tekintélyes feszültségek lépnének fel. Ezáltal nagy töltőáramok keletkeznének, amelyek nagy veszteségeket okoznának és a készülékek hangolását lényege- 45 sen zavarnák. Ugyanez vonatkozik az áthidaló vezetékekre, amelyek a szakaszkapcsolókat kerülik meg, valamint egyébb átmeneti vezetékekre is. Ezeknél eddig a vezeték végén egyetlen hangolókészüléket 50 kapcsoltak be, míg a vezeték másik végét a hozzátartozó nagyfeszültségű kondenzátorra kapcsolták. Az átmeneti vezeték legnagyobb részében, amely e hely felé esik, ugyanaz a hátrány jelentkezik, mint azt a 55 csatlakozó vezetékeknél már leírtuk. A találmány értelmében e hátrányokat azáltal küszöböljük ki, hogy mindegyik nagyfrekvenciájú segéd vezeték mindegyik végén, amely nagyfeszültségű vezetékhez 60 csatlakozik, a vezeték vége és ia csatlakozó kondenzátor között hangolókészüléket rendezünk el. Minden ily hangolókészülék feszültscgresonancia útján a hozzátartozó csatoló kondenzátor kapacitiv ellenállását 65 kompenzálja. Ezáltal a nagyfrekvenciájú feszültség a csatlakozó vezeték egész lioszszán a környezethez képest minimumra redukálódik; ugyanez áll fenn mindkét végéről kompenzált átmeneti vezetékre is. 70 A találmány szerinti elrendezés néhány kiviteli példáját a rajz ábrái mutatják és pedig az 1. ábra a hangolókészüléknek csatlakozó vezetékben való elrendezését, a 75