96331. lajstromszámú szabadalom • Dobos fékek fékpofa-tartóinak felfüggesztése sineken futó járműveken

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96331. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Dobos fékek fékpof a-tartóinak felfüggesztése síneken futó járműveken. Rnorr-Bremse A.-G. cég Berlin-Lichtenberg-. A bejelentés napja 1927. évi november hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1926. évi december hó 14-ike. A dobos fékek igen alkalmasak járművek lefékezésére egyrészt a fékpofák fékborításának csekély kopása és másrészt a fékrudazat csekély lökethossza 5 folytán. Síneken futó járművekkel kapcsolatban eddig alig alkalmazták őket, mert a fékpofákat vivő korongok elrendezése nehézséggel jár. Ha a jármű alvázán, vagy a jármű szekrényen rögzítik 10 őket, akkor meggátolja ezeknek a részeknek a tengely középpontjától való távolságának a hordrúgó játéka folytán fellépő változását. A fékpofák vivőkorong. jának közvetlenül a tengelyen való elren-15 dezése komplikált segédszerkezetek alkalmazásával jár, minthogy a korongnak a forgásban lévő tengellyel szemben nyugalomban kell maradnia. A találmány oly felfüggesztésre vonat-20 kőzik, a dobos fékpofákat vivő korong számára, mely egyszerűségével és megbízhatóságával tűnik ki. A felfüggesztés a rajzban. Az 1. ábrában oldalnézetben, a 25 2. ábrában felülnézetben van szemléltetve. A (b) fékpofáknak (1. ábra) (a) vivőkorongja (2. ábra) a tengelyre ékelt (c) fékdobon felül fekszik. A koronggal (d) 80 emelő csuklósan van összekötve, mely emelő villás, ahol is felső egyenes része az (e) csap útján van az (a) koronggal Összekötve (1. ábra). A (d) emelőknek elágazó karja, hosszfuratával az (a) ko-85 rongban rögzített (f) orsót fogja körül és meggátolja a korongnak oldalirányú kilengését. A villás (d) emelő másik vége a (g) tengelyre van ékelve, mely a járművázon vagy szekrényen elrendezett (h) hidakban van ágyazva. A (g) tengely 40 másik végére második (i) emelő van felékelve, mely csap segélyével egy a tengelycsapperselyen szilárdan elrendezeti (k) ágyazószemölccsel van összekötve. Ennek a második emelőnek a (d) emeh'i 45 egyenes részével kell fedeződnie, úgyhogy az 1. ábrában csupán a (d) emelS elágaztatott részeinek csatlakozási helyén szakadozott vonal gyanánt nyilvánul meg. A találmány szerinti felfüggesztés mű- 50 ködési módja a következő: Az (a) korongot az (i) és (d) emelők, valamint a (g) tengely oly módon hordják, hogy koncentrikusan nyugszik a fékdob-tokban. Ha a kocsi hossztartói, menet 55 közben, a rúgójáték folytán süllyednek, akkor a (g) tengely eltolódik, amint ez pl. az 1. ábrában , pontvonalkázva van szemléltetve. Emellett az (i) emelő a (ld pont körül forog. A (d) emelő elágazta- 60 tott része, a hosszfurat folytán, az (f) csapon az (e, f) sugárral elforoghat. Az (a) korongot ezen elforgás nem érinti, miután felfüggesztési pontja a (k) orsó hossztengelyében fekszik, mely a nem 65 rúgózó tengelycsap-perselyen, a tengely közepéhez képest, nyugalomban marad. A találmány tárgya nincs korlátozva <* szemléltetett kiviteli alakra, hanem a feltüntetett megoldásnak számos változatát 70 engedi meg. Lényeges csupán az a körülmény, hogy a fékpofáknak a fékdobban elrendezett vivőkorongja oly emelőrendszeren van elrendezve, amely egyrészt egy le nem rúgózott, a kocsitengelyhez 75 képest nyugalomban maradó részen éa másrészt a lerúgózott járműrészen van ágyazva, ahol is a lerúgózott kocsirész-