96316. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet közép- ütköző kapcsolóknak a középhelyzetbe való beállítására

tartja és a menet közben fellépő rezgéseket felveszi és csillapítja és mely úgy van méretezve, hogy az egyes kapcsolóknak elkerülhetetlen súlykülönbségeit a vízszintes 5 középsíkhoz képest hatástalanná teszi és emellett a kapcsolóknak kényszermentes bekapcsolását akkor sem gátolja meg, ha ezek különböző magassági helyzetben állnak egymással szemben. 10 Ez a rendszer rúgócsoportokból áll, melyek közül egy-egy a kapcsolókat vivő haránttartó végein van elrendezve. Emellett minden egyes rúgócsoportból egy-egy rúgó közvetlenül hat a haránttartóra, még" pe-15 dig oly feszültséggel, mely bizonyos érLékkel kisebb a kapcsoló felfekvési nyomásánál. A normális magasságon túl felemelt kapcsoló tehát az említett rúgó hatása ellenében nem maradhat meg a felemelt liely-20 zelben, hanem normális helyzetébe visszasüllyed. Az említett csoportok mindegyikéhez tartozó másik rúgót, melynek feszültsége kétszerese azon feszültséghiánynak, melyet az ezen csoportbeli első rúgó akap-25 csoló felfekvési nyomásához képest feltüntet, ütközők vagy más efféle szervek gátolják meg abban, hogy a kapcsoló vízszintes középhelyzetének megfelelő hosszon túl kiterjedjen. A jelzett elrendezés a kapcso-30 lónak sínütközések, stb. feletti elhaladásánál fellépő függélyes rezgéseit jól tompítja és emellett érzéketlen súlykülönbségekkel, valamint a rúgók hordképessége tekintetében fellépő különbségekkel szemben, mint-35 hogv a fenti fejtegetésben második helyen említett csoportba tartozó, előfeszített rúgóknak oly rúgóerőfeleslegük van, hogy az említett jelenségeknek hatás nélkül kell maradniok. 40 A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképeni megoldási alakját szemlélteti. Az 1. ábra a szerkezet elölnézete, a jármű homlokoldalának irányában nézve. A 45 2. ábra oldalnézet. Az (a) forgástengely a kocsi hosszirányához képest harántirányban, (d) hordlemezekben (1. ábra) van ágyazva, melyek a kocsiszekrényen, az ütközőgerendán, vagy 50 a kocsiszekrény merevítő sínjein vannak rögzítve. Az (a) tengely a hosszközépsíkhoz képest részarányos fekvésű, U-alakban meghajlított, (e) lengőkengyelt hord, melyek a jármű hossztengelyének irányába 55 eső lengésre alkalmasak. Az (e) kengyelek hajlásában egy-egy (b) csap segélyével, egy-egy (f) ingarúd van felfüggesztve (2. ábra). Ezen rudak lengési síkja merőleges az (e) kengyel lengési síkjához, tehát harántirányú a kocsi hossztengelyéhez ké- 60 pest. Az (f) ingarudak párosával vannak minden egyes (e) kengyelen elrendezve és csavarorsókban végződnek, melyeken pl. biztosított csavaranyák segélyével (p) rúgólemez van rögzítve. Ez utóbbi egy-egy (k) 65 rúgó támaszfala gyanánt szolgál, mely rúgó felső vége az (i) csapágybakra támaszkodik. Ez a bak U-alakban van meghajlítva és oldalt kinyúló (q) vállakkal veszi körül az (f) rudakat, míg" száraiban, (c) csapok 70 segélyével az (r) keresztcsukló nyugszik. A két (r) keresztcsukló a (g) harántheveder végcsapjain pihen, melyen a középütköző kapcsolónak (h) szára csavarorsó útján van rögzítve. Az (i) ágyazó baknak 75 lefelé nyúló rúdalakú (o) nyúlványa van, melv a (k) rúgón van átvezetve és ennek kihajlását meggátolja. A (p) rúgólemezből az (o) nyúlvány olv messzire nyúlik ki, hogy az ágvazóbaknak oly mérvű emelkedését 80 teszi lehetővé, amennyire ez üzem közben, pl. két kapcsoló közötL netán fennálló magasságkülönbség folytán lehetségessé válhatnék. Az (o) rúd felfelé mozgását véganya határolja. A (p) rúgólemez fölött, 85 vele párhuzamosan és tőle az (f) rudakat körülvevő távolságtartó (s) perselytől elválasztva, további (n) rúgólemez van elrendezve, melyre pl. a (k) rúg'ót körülvevő (1) rúgó támaszkodik. Ez utóbbi felső 90 végével az (m) rúgólemezre támaszkodik, mely az (f) rudakat körülveszi és mely az (f) rudak lépcsőszerű dudorain felfekszik és ezáltal az (1) rúgó nyúlását határolja. A (k) rúgó feszültsége úgy van mére- 95 lezve, hogy valamivel kisebb a kapcsoló felfekvési nyomásából rá eső résznél. Az (1) rugó feszültsége valamivel kisebb a (k) rúgóénál és kétszer akkora, mint az a hiány, melyet a (k) rúgó feszültsége a (h) íot kapcsoló felfekvési nyomásához képest feltüntet. Ha igen különböző felfekvési súlyú különböző kapcsolótipust alkalmazunk ugyanarra a rúgórendszerre, akkor a szükséges ioí rúgófeszültségeket más magasságú (s) perselyek behelyezésével egyenlíthetjük ki anélkül, hogy a kapcsolók pontosan normális magassági helyzete kérdésessé válnék. Az ismertetett elrendezésből minden to- ik vábbi nélkül kiadódik, hogy a rúgórendszer önrezgése a kapcsoló középhelyzete felett más, mint ezen középhelyzet alatt és hogy a rúgókban megtestesített, függélyesen ható állító erők azokat a rezgéseket, 11* melyek felé a kapcsoló természetesen hajlik, leghatásosabban csillapítják. A rajzban feltüntetett készülék csupán