96316. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet közép- ütköző kapcsolóknak a középhelyzetbe való beállítására

Megjelent 1939. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 96316. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Szerkezet középütköző-kapcsolóknak a középhelyzetbe való beállítására. Knorr-Bremse Aktiengesellseliaft cég Berlin-Lichtenfoergr. A bejelentés napja 1927. évi december hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi jannár hó 10-ike. A találmány középütköző kapcsolóknak a középhelyzetbe való beállítására vonatkozik. Ismeretesek már ilyfajta szerkezetek, me-5 lyeknél a kapcsolónak a jármű függélyes hossz-középsíkjába való beállítását a nehézségi erő létesíti. E célból a kapcsoló lengethetően felfüggesztett támaszon nyugszik. Ezen ismert berendezéseknél a vízszintes 10 középhelyzetbe való beállítás rúgó hatására történik; emellett vagy a lengethetően felfüggesztett támasztógerenda van rúgó gyanánt kiképezve vagy pedig ez utóbbi és a kapcsoló közé rúgó van helyezve. Ezeknél 15 a berendezéseknél a rúgófeszültség állító csavarok segélyével úgy szabályozható, hogy a kapcsoló a kívánt helyzetet veszi fel. Az ismert berendezések annyiban nem 20 tökéletesek, hogy a kapcsoló szükséges magassági helyzetének fentartása nincs többé biztosítva, ha a kapcsolót a lengethető felfüggesztéssel szemben megtámasztó rúgó idővel ülepszik, vagy feszültsége csökken. 25 Azonkívül a lengethető felfüggesztés és a kapcsoló közötti összeköttetés a kapcsolónak a jármű hossztengelye irányában csak csekély elcsúszását engedi meg. Tekintettel arra a körülményre, hogy a kapcsolónak 30 a jármű függélyes középsíkjába való beállítása a nehézségi erő útján történik, a kapcsolónak a függélyes középhelyzetbe való állításához szükséges erő elérése a lengethető felfüggesztésnél rövid inga-35 hosszakat indikál. Másrészről az a szempont, hogy a kapcsoló a fellépő húzó- és vonóerők hatására, a jármű hosszirányában kielégítő módon eltolódhassák, lehetőleg hosszú ingákat tesz szükségessé, mert 40 ennél a mozgásnál rövid ingák a kapcsolónak hosszirányú eltolódását gátolnák. Az egymásnak ellentmondó két feltételt az említett rendszerű, ismert beállító szerkezetekkel nem sikerült teljesíteni. Végül a kapcsoló számára való támasztó- 45 rúgónak ismert elrendezése aránylag tökéletlen, mert ha a rúgók kemények, oly célból, hogy meggátoljuk a kapcsolónak a sínütközések feletti elhaladásánál fellépő himbáló mozgását, akkor gátolják a kapcsoló- 50 nak szükséges mozgási szabadságát a függélyes irányban, melynek pl. különböző kapcsoló magasságnál az ismert befolyások alatt üres vagy terhelt jármű, kikopott, vagy új kötések és hordrúgók stb.) meg 55 kell lennie. Ha azonban a rúgók lágyak, akkor aránylag gyorsan megy végbe erőteljes ülepedés; ezenkívül a kapcsolónak lengései menet közben oly erősek lesznek, hogy a kapcsolóknak felfogó képessége két- 60 ségessé válik. A találmány szerinti szerkezet kiküszöböli a jelzett tökéletlenségeket. Lényegét ingaszerűen felfüggesztett, a kapcsolót rúgóhatás alatt a vízszintes középsíkban 65 tartó szerkezet alkotja, melynél a felfüggesztés céljára oly ingák vannak elrendezve, melyek a kilengés irányához képest különböző hosszal bírnak. Ezen célból az ingák meg vannak osztva és a. részek úgy 70 vannak méretezve, hogy a jármű hossztengelyének irányába eső kilengésénél számára az egész ingahossz hatásos, ahol is a kapcsolóra ható nehézségi erő a függélyes közép síkba való beállítást hozza létre, 75 míg az erre merőleges irányú kilengésnél csak az inga részhossza lesz hatásos. A haránttartón nyugvó kapcsoló a találmány szerint oly rúgórendszer hatása alatt áll, mely a kapcsolót a vízszintes középsíkban 80