96247. lajstromszámú szabadalom • Kulcs

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96247. SZÁM. — Vin/d. OSZTÁLY. Kulcs. Suinlicz Mihály nyugalmazott közjegyző Pécs. A bejelentés napja 1927. évi október hó 17-ike. Az eddig használt záraknak illetéktelenek által való kinyitását különösen az könnyítette meg, hogy a kulcstoll alakját bárki a kulcslyukba való egyszerű bete-5 kintés, illetőleg viaszklenyomat útján lemásolhatta s így minden nehézség nélkül álkulcsot készíthetett. Sok esetben, nevezetesen oly záraknál, melyeknek kulcsa egyszerűbb alakú tollal bír, még ez sem 10 volt szükséges, minthogy a tolvajkulcs neve alatt ismeretes zárókampóval is ki lehet a zárat nyitni. A találmány tárgyát már most oly kulcs képezi, mely lehetővé teszi, hogy a 15 zár fenék-, illetőleg födőlapjának a kulcstoll átbocsátására szolgáló áttörését teljesen eltakarjuk, úgyhogy illetéktelenek a kulcstoll alakjáról és méreteiről tudomást nem szerezhetnek s a zárba tolvajkulccsal 20 be nem hatolhatnak. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező kulcs egy példaképeni foganatosítási alakjában van feltüntetve. Az 1. ábra a kulcs oldalnézete használaton 25 kívüli helyzetben, a 2. ábra a zárba bedugott kulcs oldalnézete, ahol is a külső hüvely metszetben van feltüntetve, a 3. ábra a zártok oldalnézete, a 80 4. ábra a zártok felülnézete. A kulcs két főrészből áll, úgymint az (a) kulcsszárból és a (b) hüvelyből, mely utóbbi felül karimával bír. E két részt a kulestollat alkotó (c, d, e) tagok kötik egy-35 mással össze, melyek úgy egymásközt, mint az (a) száron és (b) hüvelyen csuklósan vannak megerősítve, úgyhogy, ha a kulcs szárát a hüvelybe betoljuk, a (c, d, e) tagok a 2. ábrában föltüntetett hely-40 zetbe jutnak. A (b) hüvely fölül (f) kivágással és a kulestollat alkotó (c, d, e) tagok átbocsátására (g) oldalnyílással bír, a kulcs szárán pedig a (h) díszítés alatt egy, az (f) kivágásba pontosan beillő (i) kiugrás 45 vagy fog van alkalmazva. A kulcs vezetésére szolgáló (j) csőből (k) szalag van kivágva és a zár (1) fenék-, illetőleg (m) fedőlapjához erősítve. A zár nyitásakor vagy zárásakor a kul- 50 csőt az 1. ábrán látható helyzetben bedugjuk a (j) kulcsvezető csőbe, míg csak a (b) hüvelynek karimája a (j) cső felső peremébe nem ütközik. Azután a kulcs (a) Bzárát betoljuk a (b) hüvelybe, minek 55 következtében a (c, d, e) tagok a (b) hüvelynek (g) nyílásán és a (j) csőnek a (k) szalag kihajlítása által képezett nyílásain, valamint a fedő-, illetve fenéklap áttörésén áthaladva a 3. ábrán szaggatott vo- 60 nallal feltüntetett helyzetbe jönnek; ha azután a kulcsot a zárból ismét kiakarjuk húzni, akkor mindenekelőtt a (c, d, e) tagokat húzzuk vissza a (b) hüvelybe, még pedig előnyösen akként, hogy hü- 65 velyk- és mutatóujjunkkal a (b) hüvelyt a (j) cső pereméhez szorítjuk, többi ujjainkkal pedig a kulcs szárát kihúzzuk a hüvelykből; ha ez megtörtént, a (b) hüvelyt a (j) csőből kihúzzuk. 70 Az ily kulcs alkalmazásánál tehát a zárból csak a (j) cső kerek pereme látszik az ajtón. A kulcstoll átbocsátására szolgáló áttörés teljesen el van takarva, anynyira, hogy illetéktelenek még azt sem 75 állapíthatják meg, hogy az áttörés mily irányban fekszik. Természetesen a találmány értelmében nemcsak közönséges, hanem Wertheimkulcsokat is lehet készíteni és a találmány 80