96236. lajstromszámú szabadalom • Elektolytikus redukáló és ömlesztő eljárás fémek kitermelésére

Megjelent 1939. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 96336. SZÁM. — Vll/i.'OSZTÁLY. Elektrolitikus redukáló és ömlesztő eljárás fémek kitermelésére. Rodrian Richárd elektrokémikus és Butterman Hermán Henry vállalkozó, úgyis mint Rodrian Richárd jogutódja mindketten New-York. A bejelentés napja 1927. évi szeptember hó 16-ika. Kanadai elsőbbsége 1926. évi szeptember hó 17-ike. A találmány tárgya tökéletesített eljárás fémeknek ércekből vagy más oly anyagokból való extrahálására, mely anyagok fémeket tartalmaznak és ezen eljárás ma-5 gában foglalja oly speciális elektrolitikus kezelését az előzetesen feltáró kezelésnek alávetett ömlesztett masszának, közönséges hőmérsékletű elektrolitos folyadékban való elektrolízis által, mely feltárja, fel-10 szabadítja, szabaddá teszi a fémrészecskéket azon anyagoktól, amelyekkel azok össze vannak kötve és képessé teszi ezen fémrészecskéket arra, hogy sokkal gyorsabban és hatásosabban hassanak az ezt 15 követő kezelés alatt. Ez a tökéletesített eljárás általános vázlata, szükségesnek tart juk azonban kiemelni, hogy a legkülönbözőbb módosítások vihetők keresztül, anél kül, hogy a találmány lényege változást 20 szenvedne. A találmányt részletesen ismertetve, a gyakorlati megvalósításának első fázisa (lépése) általában a fémtartalmú anyag aprítása (zúzással vagy hasonló módon), 25 mely fémtartalmú anyag lehet érc vagy más fémet tartalmazó ásvány, hulladék, maradék, elegyek stb. Ha ezen anyagok már finoman pulverizált vagy osztott alakban vannak, úgy az aprítási fázis ter-30 mészetesen elmarad. A legjobb eredmény elérése céljából aa aprított anyagot előbb elektrolízissel kezeljük, körülbelül háromtól öt napon keresztül, hogy a fémrészecskéket feltárjuk. 35 Az ezen feltárási kezelés alatt alkalmazott elektrolit közönséges hőmérsékletű folyadék, azaz melegítésre nincsen szükség. Az elektrolit jellege a kezelés alatt álló anyagtól függ. Bizonyos esetekben alkalmazhatunk közönséges vizet, azaz tenge- 40 rekből, tavakból, folyókból, kutakból stb.ből vett vizet. Más esetekben megfelelő sót tartalmazó elektromos áramot vezető oldatot használunk, pl. nátrium, kálium vagy magnézium sóit (különösen karbonátjait) 45 vagy alkálikus oldatot, pl. maró szódát, hamuzsírt vagy valamely sav híg oldatát, például kónsavét vagy ilyen anyagok elegyét vagy keverékét. Az elektrolitot a kezelendő anyaggal együtt megfelelő edénybe 50 helyezzük oly módon, hogy a kezelendő anyag a fémes katódán maradjon. Aa edény fémből készülhet, mely a katódát alkotja vagy nem fémből való edény használható, amelynek alsó részén fémkatóda 55 van elrendezve. Az ólom alkalmas fém ilyen edényhez vagy katódához, azonban az anyag megválasztásában nem vagyunk korlátozva. A fémedény vagy a nem fémes anyagból való edény fenékrészén lévő 60 fémlap egyenáramú áramforrás negatív pólusával van összekötve, míg a pozitív pólus egy vagy több anódához van kapcsolva, amelyek a folyadékba merülnek. Az anóda vagy az anódák lehetnek fém- 65 bői, pl. ólomból vagy vasból való rudak, azonban szénrudak is alkalmazhatók. Az ezen művelet alatt fejlődő hidrogén a katódán a kezelés alatt lévő anyagban lévő fémek atomjaira vagy az apró ré- 70 szecskékre hat és feltárja vagy szabaddá teszi ezen fémeket azon elemektől vagy anyagoktól, amelyekkel össze vannak kötve. Ezen hidrogén egy része a folya-