96189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák csavarvonalalakúan tekercselt világítótesteinek előállítására

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jraggK SZABADALMI BIRrtSÁfi SZABADALMI LEÍRÁS 96189. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Eljárás elektromos izzólámpák csavarvonalalakúan tekercselt világítótesteinek előállítására. Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen m. b. H. cég1

Berlin, mint Percy Alfonso Campbell east-clevelandi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1927. évi november hó 18-ika. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1926. évi december hó 9-ike. A találmányt eljárás képezi elektromos izzólámpák csavarvonalalakúan tekercselt világítótesteinek, különösen wolframizzótesteknek előállítására. 5 Már eddig is ismeretes volt, hogy csavarvonalalakú világítótesteket lígy állíthatunk elő, hogy a világítótestet képező huzalt fémből való magra tekercseljük, melyet utólag vegyi úton kimaratunk. 10 Mivel a tekercselt világítótestet képező huzalban mindig van hajlam a rúgószerű kinyúlásra, mely a mag eltávolításakor sem tűnik el, eddig nem sikerült a világítótest mindjárt kezdettől fogva a he-15 lyes, kívánt emelkedéssel a magra tekercselni, sőt szándékosan kisebb emelkedést kellett választanunk, tehát a világítótestet valamivel szorosabban kellett tekercselnünk, hogy a mag eltávolítása 20 után rúgószerű kitágulás folytán helyes emelkedést kapjon. Ily módon természetesen csak nehezen sikerül mindig teljesen egyező hosszúságú és pontosan egyenlő emelkedésű vi-25 lágítótestszakaszokat kapni, mivel a rúgószerű kitágulásra semmi törvényszerűséget nem ismerünk. A találmány szerint ezeket a hátrányokat elkerüljük és ugyanakkor a világító-30 testnek magában véve ismert módon a lámpa tartóállványán való elhelyezését a mag eltávolítására való eljárásába bevonjuk, úgyhogy a lámpa teljes előállítási eljárásának egyszerűsítését is ér-35 jük el. A szokott módon wolframból álló világítóhuzalt csavarvonalalakúan fémmagra tekercseljük, de nem, mint ahogyan mostanáig szokásos, szorosabb menetekkel, hanem pontosan a kívánt végleges emel- 40 kedéssel. A mag emellett a kereskedelemben használt szokásos fémek egyikéből, mint vasból, sárga- vagy vörösrézből állhat, de legcélszerűbben molibdént használunk. A még a magon levő csavarvo- 45 nalalakú világítótestet azután először redukáló vagy közömbös gázkörben aránylag alacsony hőfokon, nevezetesen az üzemi hőmérséklet alatt fekvő hőfokon temperáló eljárásnak tesszük ki, ami ál- 50 tal, mint azt meglepő módon észleltük, a benne lévő feszültségek elenyésznek, ill. a rúgószerű kitágulásra való hajlam teljesen eltűnik. Ezt már a világítótestnek 300° C-nál magasabb hőfokra való hevíté- 55 sénél is elérjük. Oly világítótesteknél, melyek a későbbi használatban rendkívül magas hőfoknak tétetnek ki, mint például vetítő izzólámpák, ezt a világítótest temperálására szolgáló hevítést egészen meg- 60 közelítőleg 1600° C-ig emelhetjük. A csavarvonalalakú világítótestet azután még magjával együtt, a lámpa tartóállványának támasztó huzalain megerősítjük, pl. odaszorítjuk vagy odaforrasztjuk és a 65 használathoz szükséges alakba, például ívalakba hozzuk. A világítótestnek stabi] fémmag alkalmazásával történő ilyen megerősítésénél és alakításánál a világítótest megsérülése nem következik be 70 oly könnyen, mint mag nélküli tekercsek kezelésénél. A magot ezután oly kémiai