96143. lajstromszámú szabadalom • Nagy szilárdságú, szénben szegény acélok és eljárás azok előállítására

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^ffl® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96143. SZÁM. — XH/e. OSZTÁLY. Nagy szilárdságú, szénben szegény acélok és eljárás azok előállítására. Mathesius Walther tanár titkos kormánytanácsos és Dr. Mathesius Hans oki. mérnök, mindketten Charlottenburg-. A bejelentés napja 1928. évi január hó 31-ike. A 408.668 sz. német szabadalomban ismertetve van egy eljárás szénmentes, illetve szénben nagyon szegény acél előállítására, amelynél acélképző elem gyanánt a titánt használják. Mi már most azt találtuk, hogy mindazon acélnak közös osztály tulajdonságai, vannak, amelyeknél a vas szilárdsága olyan ötvözetalkatrészek hozzáötvözése által fokozva van, amelyek a vassal szilárd oldatokat képeznek, úgyhogy mint a keményített szénenyacéloknál, egységes szerkezettel bíró ötvözet keletkezik. Ebből következik, hogy ezen acélok általában magasan fekvő rugalmassági határral bírnak, amely szakítási szilárdságnak kb. 80%-át teszi ki. Mindezen acéloknál közös továbbá, hogy azoknál a széntartalomnak sohasem szabad azon határt túllépnie, amelynél, az acél lassú hűtésénél, a képződött karbidek a szilárd oldatból kiválni kezdenek. Ezen területen végzett további kutatásokból kitűnt, hogy az ilyen újfajta acélok előállítása nem szorítkozik csupán a titán elemnek, mint acélképzőnek alkalmazására, hanem ugyanilyen, vagy nagyon hasonló tulajdonságokkal bírnak a titán periodikus rendszerében a titánhoz közel álló elemek, nevezetesen: a bór, szilícium, zirkon, cer és thorium is és pedig akár mindegyik egyedül külön, akár a titánnal együtt van az acélban jelen vagy pedig azokból több — habár csekély százalékarányban — van az acéllal ötvözve. Sőt, emellett még az is kitűnt, hogy a szilárdság fokozódása tetemesen nagyobb mértékben lép fel, anélkül, hogy egyidejűleg az ötvözet merevsége megfelelően növekednék, ha a fentemlített elemeknek 40 nagyobb számát adjuk, mindenkor kisebb százaléktartalomban a vashoz, mint hogy ha például azoknak egyikét olyan mennyiségben alkalmaznék, amely az előbb említett ötvözetalkatrészek összegének felel 45 meg. Az alkalmazandó hozaganyagok mennyiségének felső határát minden esetben a keletkező acél megmunkálhatóságának megszűnése képezi. 50 Ezen acéloknál, épen úgy mint a titánacéloknál, a szilárdságnak lényeges növekedése lép fel, ha az ötvözethez olyan fémeket adunk, aránylag csekély százalékarányban, amelyek ismert módon, mint 55 acélnemesitök hatnak, amilyenek a mangán, króm, vanadium, molibdén, wolfrám, urán, nikkel, kobalt, réz. Az elemeknek említett két csoportja a vassal szemben való viselkedésükben lé- 60 nyegesen különbözik egymástól. Nevezetesen az 1. csoport elemei1

(B, Si, Cr, Ce, Th, Ti) azzal a képességgel bírnak, hogy a vassal és a vasötvözetben jelenlévő más fémekkel határozott kémiai vegyületeket 65 képeznek ismert stöchiometriai arányokban. Ezek a vassal szemben hasonlóképen viselkednek, mint a vaskarbidek, azaz a fölös vasban feloldódnak és az egész ötvözet szilárdságának tetemes növekedését 70 idézik elő. Ezek azonban általában, ellentétben a vaskarbidekkel, lassú lehűlésnél is tetemesen nagyobb százaléktartalommal maradnak a vasban egyenletesen el-