96137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél- és vasötvözetek rozsdabiztosságának rendszeres és gyors megállapítására

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96131. SZÁM. — VII/c. (XlI/e.) OSZTÁLY. Eljárás acél- és vasötvözetek rozsdabiztosságának rendszeres és gyors megállapítására. Mauler Carl kereskedő Wien. A bejelentés napja 1937. évi julius hó 21-ike. Ausztriai elsőbbsége 1926. évi julius hó 22-ike. A jelen találmány célja a vas, továbbá acél- és vasötvözetek rozsdabiztosságának rendszeres és gyors megállapítása, a,hol is emellett kizárólag vegyi-mecha-5 nikai úton az oxigénnek vas, továbbá acél- és vasötvözetek iránt való affinitását mérhetően állapítjuk meg. A szokásos vizsgálati módszerek meglehetősen tökéletlenek, hiányzik a meg-10 bízható összehasonlítási alapjuk; ép ily kevéssé kielégítők a mikroszkópiai és makroszkópiai módszerek is, valamint azon módszerek is, amelyeknél az oxigén bizonyos ideig tartó behatása után a kor-15 rozióhatás folytán beálló súlyveszteséget használják arra, hogy a kérdéses tekintetben felvilágosítást nyújtson. De a vegyi-elektrolitikai kísérletek sem adnak megbízható eredményeket. 20 A jelen találmány arra a felismerésre van alapítva, hogy a vas és az acél minden egyes ötvözetének egy vegyi oldat meghatározott, jellegzetes, kritikus koncentrációja és hőmérséklete felel meg, 25 amelynél a fém felülete az oldat oxigénjével vegyületet képez, továbbá azon felismerésre, hogy ezen tulajdonság megbízható és eddig sohasem alkalmazott módszert nyújt arra, hogy az úgyneve-30 zett rozsdamentes acélaknái az abszolút vagy relatív rozsdabiztosságot jellemezzük és megmérjük. Foganatosítási példa: Ha pl. 8%-os krómaeélötvözethez an-35 nak előállításánál nikkelt, vanadiumot, molibdént, titánt vagy kobaltot stb. adunk és ha ezen acélötvözeteket azonos módon munkáljuk meg és felületüket azonos módon dolgozzuk fel, akkor kü lönböző ötvözetek sorából a rozsdaálló 40 ötvözeteket következőkép állapítjuk meg: Oly forró oldatba, mely 100 rész 33%-os nátronlúgból, melynek alkalítását célszerűen marómész hozzáadása által tartjuk fenn, továbbá 10 rész salétromból és cse- 45 kély mennyiségű, önmagától képződő bomlástermékből (mintegy 3 rész) áll. merítőállvány segélyével a megszámozott próbadarabokat egyidejűleg, tehát azonos feltételek mellett, körülbelül 130° 50 C. hőmérsékleten bemártjuk és most nyitott edényben további forralás útján a h őmérséklet fokozáslát és az emiitett vegyi oldatnak ezzel együtt járó koncentrációnövekedését fokozatosan vagy hőmérsék- 55 leti fokról-fokra létrehozzuk. A merítőállványt minden egyes hőmérsékleti fokozatnál vagy a fürdő hőmérsékletének egy-egy fokkal való növelése után a fürdőből kivesszük, a próbadarabokat meg- 60 figyeljük és újra a fürdőbe merítjük. A megfigyeléseket feljegyezzük. Emellett az egyes próbadaraboknál leggyakrabban hirtelen, igen gyakran egy fok hőmérsékletemelkedésnél az első 65 oxidációs jelenségek mutatkoznak. Ezek nek meghatározott hőmérséklet felel meg, melynél a kémiai fürdő az ezen próbák számára jellegzetes kritikus koncentrációt éri el. A különös oxidációs ellenállás 70 nélküli ötvözeteknél a jelenség alacsony hőmérsékleten következik be (S. M.-acélnál 146° C-on), míg a rozsdabiztosabbaknál magasabb hőmérsékleten (Krupp V2anál 210° C felett. 75 Az első oxidációs jelenségek a homoge