96134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás valamely frekvencia szalagnak fokozott kihasználására
Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 96134. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. Eljárás valamely frekvenciaszalagnak fokozott kihasználására. Muck Ottó mérnök München. A bejelentés napja 1926. évi május hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi junius hó 20-ika. Ha óráknak, többszörös tarifaszámlálóknak, kapcsolóknak stb. távvezérlésére, valamint híradásra, képátvitelekre stb. ugyanazon vezetéken különböző frekven-5 ciájú váltóáramokat küldünk, illetőleg helyezünk felül, úgy fontos, hogy ezek lehető kis frekvenciaközökben legyenek egymás mellé helyezhetők, azért, hogy az összes rendelkezésre álló frekvenciasza-10 lagban lehetőleg sok egyes frekvenciát lehessen elhelyezni. Frekvenciaszalag tudvalevőleg akkor keletkezik, ha a váltóáramforrásnak frekvenciáját folytonosan változtatjuk. Az ilykép előállított frekven-15 ciaszalagban az összes szükségelt frekvenciák bennfoglaltatnak. Fenti célt eddig lehetőleg éles hangolás útján kísérelték meg és pedig úgy villamos, mint bizonyos esetekben, járulékos mechanikai hangoló-20 szervek közvetítésével. Mivel azonban a rendelkezésre álló frekvenciaszalagok a vezeték tulajdonságaira való tekintettel (pl. a távbeszélő kábelek Puppin-effektusa), vagy pedig a generátor variáció-25 terjedelmére való tekintettel, korlátozottak, szükséges, hogy külön eszközökkel fokozott kihasználást érhessünk el. A találmány szerint erre egy segédfrekvenciának, illetve több segédfrekvenciá-30 nak felülhelyezését használjuk fel. Ilymódon lebegések keletkeznek, amelyeknek rezgésszámai folytonos sorozatban, egymás mellett fekszenek. Ezen egyes rezgéseknek összességét, a frekvenciaszalaghoz 35 hasonló módon, lebegési szalagnak nevezhetjük. Tudvalevőleg a dróttalan távirászat, bár egyéb célokra (légköri zavarok megszüntetésére) szintén felhasználja az ezáltal egyidejűleg hallhatóvá tett, magas 40 frekvenciájú jelzések felülhelyezési vételét. Ez a közepes és alacsony frekvenciáknál, a kísérletek eredménye szerint, azonos eredménnyel alkalmazható és még egy sorozat újabb előnyt is nyújt. Két, a frekvenciaszalagban szomszédos v1 és 45 v2 főfrekvencia egy v' segédfrekvenciával tudvalevőleg a A v i = v i-y ' é s A v 2 = va -v' lebegéseket eredményezi. Ekkor a két v1 és v, főfrekvencia közötti specifikus rez- 50 gési közök: V2 1 a = 1 Vi és a két lebegés között v„-v' értékkel bírnak, c'-nak mindig nagyobb- 55 nak kell lennie, mint <i-nak. így például ^ = 1.01 1.01 0.8 l°/o) és — = 0.8 esetén 1 = 5%. A hatásos köz-1 — 0.8 nek tehát lényeges fokozását érjük el, ha a találmány szerint a működtetendő szer- 60 veket a lebegésekre hangoljuk. Dacára annak, hogy a szalagban a főfrekvenciák egymás mellett 1%-os közökben fekszenek, magukat a szerveket egyszerű hangoló szervek segélyével csak 5%-os közre kell 65 hangolni. Ha pl. oly frekvenciaszalaggal dolgozunk, amelynek frekvenciaterjedelme 300 —400 Hertz közé esik, úgy előnyösen a frekvenciaszalagra 280 Hertz frekvenciájú 70 segédfrekvenciát helyezünk felül. Ez esetben vevőkészüléket 20—120 Hertz frekvenciájú lebegőfrekvenciákra kell hangolni. Míg tehát a frekvenciaszalag frekvenciahatárértékeinek viszonya 3:4 volt, 75
