96073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakított tágyak előállítására organikus anyagok vizes disperzióiból

kémiai hatószerekkel leköthetjük, vagy pedig a keletkezett gázokat mechanikus segédeszközökkel tarthatjuk a képződött agglomeráttól távol. Ezen foganatosítási 5 módok részleteire később fogunk kitérni. Az eljárás egy további kiviteli példájá­nál a formát a diszperzió által megtámadf­ható organikus vagy anorganikus szilárd savból, pl. kristályos citromsavból képez;-10 hetjük. Az ilyen forma viselkedése lényegi­leg az oldható sókból képezett, már is­mertetett mártótestekének felel meg. Szilárd savak helyett folyékony savakat is használhatunk az agglomerálásra, ha 15 azokat többé-kevésbbé szilárdítjuk. így pl. organikus savat, pl. ecetsavat azáltal szi­lárdíthatunk meg, hogy kollodiummal ke­verjük s azután megdermesztjük. Az ilyen formáknak az agglomerálás közben való 20 viselkedése nem szorul közelebbi magyará­zatra. A savak módjára némely, különösen' könnyen oldható só, így pl. klórkalcium is szilárdítható melegen folyékony, a hi-25 degben megmerevedő duzzaszt mánvok. pl. zselatin révén. Az ilyen mártótestek előnye a könnyű alakíthatóság és az előállítás egy­szerűsége. A fenti kiviteli példákban feltételeztük, 30 hogy az egész mártótest az agglomerálást előidéző anyagból áll. A legtöbb esetben azonban ajánlatosabb a formát egy az agglomerálásban részt nem vevő hordozó­ból és az ezen elrendezett, a tulajdonká-35 peni alakító agglomeráló-felületeket ké­pező aktiv anyagrészekből összeállítani. Sok esetben ajánlatos, pl. közömbös, tömör hor­dozó mag gyanánt, pl. fémet, cserépanya­got, fát stb. alkalmazni, mely az aktív 40 anyagnak, pl. a vízoldható sónak, vagy egy savanyú kollodiumhártyának vékony rétegével, vagy valamely hatékony (pl. cink, vagy alumínium) fémhártyával van bevonva. 45 A hordozó azonban más alakú is lehet, pl. vázat képezhet, melynek szemei van­nak az aktiv masszával kitöltve. A hor­dozó ilyen kiképzése akkor előnyös, ha az aktiv massza aránylag kis szilárdság-50 gal bír. A tulajdonképeni aktiv masszát alátá­masztó hordozó alkalmazása lehetővé teszi pasztaszerű aktiv masszáknak alkalmazását is. Az ilyen pasztaszerű aktiv masszák, pl. 55 olyankor jönnek tekintetbe, amikor az agglomerálást fémmel eszközöljük s eköz­ben a gázfejlődést meg kell gátolni. E cél­ból a finoman elosztott fémből, pl. alumi­niumbronzból, továbbá az agglomerálási reakciónál fejlődő hidrogént azonnal le- 60 kötő szilárd oxidálószerből, pl. barnakő­ből vagy ólomperoxidból s esetleg még egy kötőszerből kenhető pasztát létesítünk s ezt a hordozóba, ill. a hordozóra felvisz­szük. Ilyen pasztának agglomeráló massza 65 gyanánt való alkalmazásakor a fémpor végzi a tulajdonképeni agglomerálást, míg az oxidálószer a reakciónál keletkező hid­rogént azonnal oxidálja, úgyhogy az agglo­merálást hátrányosan befolyásoló gázbu- 70 borékok nem keletkezhetnek. Ez alkalommal azonban megjegyzendő, hogy fémnek, pl. cinknek vagy alumínium­nak agglomerálószer gyanánt való alkal­mazása esetén a hidrogén képződését az- 75 által is meggátolhatjuk, hogy a diszperzió­hoz olyan, célszerűen oldott anyagokat ada­golunk, melyek könnyű redukálhatóságuk folytán hidrogénképződést nem engednek létrejönni. 80 Az eljárás foganatosításánál olyan mártó­testek is jöhetnek tekintetbe, melyeknek a diszperziótól elfordított oldala részben vagy egészben az agglomerálást előidéző anyagból, a diszperzió felé fsrdított oldala 85 ellenben nem kívánatos anyagoknak az agglomerátba való belépését meggátló anyagból áll. így pl. alkalikus diszperzióba olyan aluminium-mártótestet használha­tunk, mely a diszperzió felőli oldalán vé- 90 kony zselatinhártyával van bevonva, mely a diszpergáló folyadéknak az alumínium­felülethez való hatolását ugyan meg­engedi, de a fémfelületen keletkező gáz­buborékoknak az agglomeráthoz való ju- 95 lását meggátolja. A leválasztóminta aktiv felületét az agglomerátumtól elkülönítő ilyen szemipermeábilis választórétegek természetesen nemcsak fémes, hanem a fent ismertetett egyéb mártótesteknél is 100 alkalmazhatók. Fémes mártótesteket fémszövetből is ala­kíthatunk, mely esetben a reakciónál eset­leg keletkező hidrogént a mártótestnek a, diszperziótól elfordított oldalán létesített 105 nyomáscsökkentés révén szívhatjuk el, ill. tarthatjuk távol az agglomerátrétegtől. A legtöbb esetben a találmány szerinti agglomerálásra a hőfok növelése gyorsí­tólag hat; sok esetben az agglomerálást no előidéző reakció egyáltalán csak fokozott hőmérsékletnél lép fel. A kívánt hőmérsék létesítésére akár a diszperziót, akár a for­mát, akár mindkettőt meleg állapotban alkalmazhatjuk, ill. az agglomerálás köz- 115 ben melegíthetjük. Az eljárás úgy vulkanizált, mint vulka;­nizálatlan (esetleg adalékokkal, mint vul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom