96073. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alakított tágyak előállítására organikus anyagok vizes disperzióiból

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96073. SZÁM. — Xl/b. (IVh/1.) OSZTÁLY. Eljárás alakított tárgyak előállítására organikus anyagok vizes dispersióiból The Anode Rubber Company Limited cégr Guernsey. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 28-ika. Már ajánlották alaktárgyaknak organikus anyagok vizes diszperzióiból, elektrolytikai vagy elektrophoretikus hatások igénybevétele nélkül, a diszpergált anyag-5 nak egy a diszperzióba mártott formán való agglomerálása révén azáltal való előállítását, hogy a formát porózusán képezték ki és az agglomerálást előidéző oldattal itatták, úgyhogy az ilyen módon ak-10 tivált formának a diszperzióba való bemártásakor a forma pórusaiban lévő oldat a diszpergált anyagnak a forma felületén való aggiomerálódását idézte elő. Az a körülmény, hogy a pórusokat kitöltő agglo-15 meráió oldatot gyakran kellett megújítani, ezen munkamenet gazdaságosságát csökkentette. A találmány az ilyen agglomerált leválasztmányok gazdaságosabb előállítására 20 vonatkozik és lényegileg abban áll, hogy a diszpergált organikus anyag agglomeirálására olyan összetételű mártótestsket használunk, melyek legalább részben olyan szilárd vagy szilárdított anyagokból áll-25 nak, melyek a mártás közben a diszpergált anyag, vagy anyagok aggiomerálódását idézik elő. Célszerű olyan mártótesteket alkalmazni, melyek legalább részben olyan, magukban 30 véve szilárd, vagy szilárdított anyagokból állanak, melyek a diszperzió alkatrészeivel kémiailag reagálnak és ennek folytán az agglomerál képződése közben fogynak. Míg tehát a fentemlített korábbi eljárások-35 nál a mártóforma maga csak az alakot szabta meg, az agglomerálást ellenben a forma pórusaiban lévő oldat idézte elő, addig a jelen eljárásnál a mártótest az agglomerátnak úgy létesítésére, mint alakja 40 megszabására szolgál. A fentiekben a találmány szerinti eljárás néhány kiviteli példáját ismertetjük. Ha a mártóformát valamely vízoldható tömött szilárd sóból, pl. kristályos timsóból, vagy gipszből stb. képezzük ki és pl. 45 gyengén alkalikus diszperzióba, pl. ammóniák révén konzervált kaucsuktejbe mártjuk, akkor a bemártás pillanatában a bemártott formafelület körül fémiónokat tartalmazó oldat létesül, mely azonnali agglo- 50 merálást idéz elő, úgyhogy a forma bemártott része gyakorlatilag azonnal agglomeráthártyával vonódik be s ezáltal túlságos feloldódással szemben védve lesz. Minthogy azonban az agglomerált hártya 55 átbocsátó, továbbra is megengedi a fémiónok keresztülvándorlását, úgyhogy az agglomerátrcteg vastagsága a mártás tartama alatt folytonosan növekedni fog. Az eljárás egy másik foganatosítási pél- 60 dájánál a mártótest oly fémből állhat, melyet a diszperzió megtámad, úgyhogy ezen esetben a fémfelületből az oldatba átlépő iónok idézik elő az agglomerálást. Ha pl. cinkből képezett mártótesteket, pl. ammón- 65 szulfid-oldatot tartalmazó diszperzióba mártunk, akkor folytonosan cinkiónok fognak az oldatba átlépni s agglomerálást előidézni. Káros gázképződés eközben nem fog fellépni, mert a cink és a diszperzió 70 közti reakcióban ammóniák és cinkszulfid keletkezik végtermék gyanánt. Ha cinket, vagy pl. alumíniumot használnánk a mártótest anyaga gyanánt alkalikus diszperzióban, akkor a fém és a 75 diszperzió közötti reakciónál hidrogénfejlődés lenne lehetséges. Minthogy azonban általában az ilyen gázfejlődés nem kívánatos, ezt vagy kémiai segédeszközökkel eleve meggátolhatjuk, vagy a gázokat 80