96031. lajstromszámú szabadalom • Rúgóelrendezés tolóablakok és ehhez hasonlók számára

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96031. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Rúgóelrendezés tolóablakok és ehhez hasonlók számára. Ring-felder G. m. b. H. cég- Uerding-en a/ltheiii. A bejelentés napja 1927. évi október hó 18-ika. A bejelentés tárgya új rúgóelrende­zésre vonatkozik, amellyel süllyeszthető tolóablakok vagy egyéb változó magas­ságú, helyzetű tárgyak egyensúlyban 5 tarthatók. A rajzon a találmánynak egyik példa­képeni kiviteli alakja, vasúti kocsiablakok esetére, van feltüntetve. Az 1. ábra a zárt ablaknak nézete, a 10 2. ábra ahhoz tartozó függélyes kereszt­metszet, a 3. ábra a nyitott ablaknak nézete, a 4. ábra az új rúgóelrendezésnek vázlata, míg az 15 5. és 6. ábrák két további kiviteli alak­nak vázlatát szemléltetik. Az (1) rúgók terheletlen állapotban, körív alakjában vannak meghajlítva. E rúgók felső végükkel az ablakkeret (2) :0 vezetőfalaihoz vannak erősítve, amelyele között a (3) ablak vezetve van. Ennek kö­vetkeztében e rúgók az ablaknak zárt, megemelt helyzetében az 1. ábrán látható I-helyzetet foglalják el. A (3) ablak alsó 5 keretoldalán az (5) görgőket hordó (4) görgőtartók vannak elrendezve, amelyek az (1) rúgóknak támaszkodva, azokat a II-helyzetbe szétfeszítik, míg eltávolított ablak esetén a rúgók az I-helyzetet fog­) lalják el. Az ablak behelyezése után tehát a rúgóknak az (5) görgők alatti része ere­deti alakját megtartja, míg e rúgóknak a görgők felett lévő része annyira defor­ináltatik, hogy közvetlenül a rúgónak > felső megerősítési helye alatt a rúgó ki­egyenesedik, míg az (5) görgőnek táma­dási pontjában a rúgónak még bizonyos görbülete megmarad, amelynek révén a rúgó a görgőre ferdén felfelé irányuló nyomást fejt ki, amelynek függélyes 40 komponense az ablak súlyával egyensúlyt tart. Ha az ablakot és vele együtt a gör­gőt lesüllyesztjük, úgy a rúgónak rugal­masan igénybe vett része azonos mérték­ben megnövekedik és a vezetőfalhoz ru- 45 galmasan hozzásimul (4. ábra), míg a görgőnek forgáspontjában a rúgó mindig ugyanazon hajlással bír és ilykép az ab­lak minden helyzetében arra azonos emelőhatást fejt ki. Jellemző tulajdon- 50 sága a találmány szerinti rúgónak, hogy azon energia, melyet az ablaknak süllyeszr tése közben a rúgónak átadunk, nem a teljes rúgóra vittetik át, hanem hogy a rúgónak minden egyes részecskéje, mi- 55 helyt azon a görgő túlhaladt, csakis addig vétetik hajlításra fokozatosan igénybe, amíg kiegyenesedve a vezetőfalhoz simul, amely helyzetben igénybevételének leg­nagyobb mértékét éri el. A legmélyebb 60 ablakállásban (3. ábra) a rúgó legalsó ré­széig van kiegyenesítve és ilykép a süly­lyedő ablak számára a teret fokozatosan szabaddá tette. Az újfajta rúgóelrendezés egyéb fajta 65 súlyoknak hordása céljából, az 5. ábrán látható kiviteli alakban is alkalmazható, amelynél az eredeti ívalakú rúgóalak ugyancsak egyenesvonalú alakba vitte­tik át, azáltal, hogy a két (1) rúgó egy- 70 másnak támaszkodik. Hasonló hatás, 6. ábrán látható módon, azáltal is elérhető, hogy valamely erede­tileg egyenes vagy ívalakú (1) rúgót (6) görgő vagy görgőrész mentén lefejtsünk, 75 mikoris a rúgó a görgőre állandó nagy­ságú forgatónyomatékot fejt ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom