95993. lajstromszámú szabadalom • Giroszkopikus iránytű

— 17 — teljesen úgy működik, mint a 3. és 4. ábrabeli (21) tömeg. Ahányszor a jármű menetiránya megváltoztattatik, a mozgás a (10) tok azimut-5 jában, mely tok meghatározott helyzetet l'oglal el a járműhöz képest, oda fog hatni, hogy a lejtősen álló (5) gyűrűt és a tokot a belső (9) tok és az ezen elrendezett részek mentén a stabilizált (7) gyűrű-10 vei együtt elmozgassa. Ekkor változás áll be az (5) gyűrű és a (3) tok kölcsönös helyzetében annak következtében, hogy a gyűrű (6—6) csapjai a stabilizált (7) gyűrűvel való kapcsolatuk folytán vízió szintes síkban mozognak, míg a tok a lejtős (2—2) tengelyhez képest elforog, mely tengely egyúttal a rótor tengelye is. A (3) tok és az (5) gyűrű között fennálló ezen viszonylagos mozgás a, (79) 20 görgőt a (15) kontaktusok egyikén eltolja oly célból, hogy a (13) mótor gerjesztesék és a (3) tok ily irányban forgattassék, mely ellenkezője annak, amelyben a külső (10) mozgása folytán elfo-25 rogni törekszik. A tok ily módon a rotorhoz képest visszatér normális helyzetébe és a (79) görgő a (15) kontaktusokhoz képest neutrális helyzetébe visszavitetik. Természetes, hogy a műszer gyakorlati 30 használatánál a részek eltolódásához és a fentemlített műveletek végzéséhez szükséges időtartamok rövidek lesznek, úgyhogy a gyakorlatban a belső (9) tok és az ezen elrendezett részek a (28) koinpasz-35 kártyával együtt a giroszkópikus elemhez képest állásukban maradnak és ez a kompasz pontjaira nézve is áll, míg a (29) dülöngési vonalat viselő külső (9) tok a járművel együtt forog, úgyhogy az 40 ezen vonal és a kompaszkártya északi vagy zéruspontja között lévő szög mindenkor meg fogja adni a jármű menetirányát. Az is világos, hogy az átvivőkészülék (74 lemeze a szervomotor moz-45 gásában résztvesz, ami az ismétlőkompaszok áramköreinek ellenőrzését vonja maga után és a kompaszkártyának elmozgását is, mely a főiránytű kompaszkártyáéval megegyezik, vagy pedig kom-50 paszkártyáit a kompasz pontjaihoz képest mindenkor a helyes állásban fogja tartani. Minthogy a főkompasz leolvasásai nincsenek ama hibáknak kitéve, melyek a jármű mozgásának hatásaiból 55 indulnak ki, elkerüljük a szükségességét, hogy az ismétlőkompaszok leolvasásain helyesbítéseket eszközöljünk. A 8—13. ábrákon a műszer részei úgy vannak feltüntetve, hogy a kompaszkártyabeosztás zérus- vagy északi pontja 60 összeesik a dülöngési vonallal ós a sebesség helyesbítéséhez való (90) kar zéruson áll. A jármű menetirányának beállításánál a (90) kart a sebességváltoztatásokkal összhangban kézzel emeljük. A kar ezen 65 sebessége a (86) gyűrűt (87) tartókonzoljaiban megfelelően elforgatja. A (86) gyűrű elforgása a (89) felfutó felületek folytán a gyűrűt saját síkjában észak vagy dél felé el fogja tolni, megfelelően 70 eme iránynak, melyben elforgattatott. Ez a 10. ábra szemléléséből világosan kitűnik. Ha feltesszük, hogy a hajó épen északnak tart és hogy a sebesség növekedőben 75 van, akkor a (86) gyűrű észak felé fog eltolódni és a (95) kar szabad végét megfelelően elmozgatja, mely kar a (97) csapot az ezt felvevő (8) csapban befelé mozgatja. A csap ezen mozgása megemeli a 80 (98) emelőt, az viszont a (100) kar végét (13. ábra), úgyhogy a (105) csuklós rúd emelkedni törekszik. Minthogy azonban ezen csuklós kar alsó vége a (18) stabilizáló giroszkop (17) gyűrűjével van össze- 85 kötve, az eredmény az lesz, hogy a stabilizáló (7) gyűrű, amelyen a (100) kar van elrendezve, (8, 8) tengelye körül az óramutató irányában elforog, ha délről tekintünk a gyűrűre. A (7) gyűrű ezen le- 90 hajló mozgása a (6, 6) csapok révén megemeli az (5) gyűrű nyugati oldalát és sü|lylyeszti annak keleti oldalát. Az (5) gyűrű ezen mozgása emelni fogja a (15) kontaktusokat, hogy ezek a (79) görgőhöz képest 95 megtartsák neutrális helyzetüket, ha utóbbi a jáímű északi elmozgása folytán változó sebességeknél és ezen mozgásnak a giroszkopikus elemre gyakorolt behatása folytán eltolatik. 100 Ha a jármű sebessége csökken, a (90) kar ellenkező irányban lendíttetik ki, hogy a (86) gyűrű úgy mozgattassék, hogy az dél felé eltolódjék, ha a (89) felfutó felület a hozzátartozó (88) görgőkkel 105 együttműködik. A (106) rúgó a (100) kar szabad végét a (98) emelő végéhez szorítja és a (97) csapot kifelé löki, hogy a (98) görgő kapcsolatban tartassák a (86) gyűrű belső peremével. Ugyanakkor a 110 (7) stabilizáló gyűrű (8, 8) tengelye körül az ellenkező irány felé hajlíttatik és az (5) gyűrű (6, 6) tengelye a föld felszínéhez képest normális helyzetébe visszavitetik, a (15) kontaktusok pedig az ellenkező 115 irányban emeltetnek, hogy a (79) görgőhöz képest elfoglalt normális beállításukban megtartassanak és hogy a giroszkopi-