95964. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági függőlakat

— 3 — ratba való benyúlásai egymáshoz képest, nemkülönben lakatról-lakatra változóak és azonkívül a (4) csapok a lakat külső oldala felől az eddigi ily lakatokkal ellen-5 tétben a saját hosszirányukban közvet­lenül hozzá nem férhetők, ennélfogva a találmány szerinti lakat többszörös biz­tonságot nyújt. A találmány szerint azonban célszerűen 10 még további biztonságot érünk el azáltal, hogy magának a kulcsnak használatát illetéktelenek részére megnehezítjük, vagyis csak beavatottak részére tesszük könnyen lehetővé és pedig azáltal, hogy a 15 kulcs a betoláson kívül a saját hossz­tengelye körül meghatározott módon el is forgatandó. Ezen célból a (12) furat alsó szabad végébe a lakattestnek kis (15) ki­dudorodása vagy szemölcse nyúl be, mely-20 nek a kulcs hátoldalának (18) hossz­hornya (4. ábra) felel meg, úgyhogy a kulcs csak úgy tolható be, ha a (13) hor­nyot a (15) dudorra vagy szemölcsre rá­húzzuk. Ezenkívül a (13) hosszhorony a 25 hajonettkapcsolások módjára a kulcs­keresztmetszet kerületének egy részére ki­terjedő (14) haránthoronyba megy át, mely haránthorony, valamint a kulcsnak célszerűen görbületi felületekkel határolt 30 (11) bevágásai akként vannak megszabva, hogy a harántesapok az (5) rúgók hatása alatt csak akkor érik el a (11) bevágások teljes mélységét, vagyis csak akkor teszik lehetővé a kengyel felszabadítását, ha a 35 kulcsot, teljes betolása után, akként for­gatjuk el, hogy az ekkor a (15) dudorral vagy szemölccsel kapcsolódó (14) kerületi horonynak tetszés szerint egyik vagy má­sik függélyes határfelülete a (15) dudor-40 hoz ütközik, ami a kulcsnak a nyitáshoz szükséges pontos helyzetét szabja meg. A (15) dudor és a (14) horony elrendezése természetesen meg is fordítható, ami gya­korlatilag véve még nem változtatja meg 45 a találmány szerinti ama kiképzést, hogy a kulcs az eddigi különböző, kinyúló csa­pokkal ellátott lemezekkel szemben lénye­gileg csak (bevágásokkal ellátott) egy­szerű rúdból vagy kulcsszárból áll. Szabadalmi igények: 50 1. Biztonsági függőlakat, melynél a ken­gyel elreteszelésére a kengyelszár vagy szárak vájataival kapcsolódó, rúgó­hatás alatt álló, különböző hosszúságú harántrudak vagy csapok szogálnak, 55 melyek a kulccsal eltolt helyzetükben a kengyelszár vájataival szembe­kerülő, a kengyelt felszabadító bevágd sokkal vannak ellátva, azzal jelle­mezve, hogy a (4) reteszrudakat vezető 60 furatok vagy csatornák teljesen a la kat belsejében foglalna^ helyet és a lakat külső oldaláról (egyedül) be nyúló külön (12) kulcsbefogadó furatba torkolnak. 65 2. Az 1. igényben védett lakathoz való kulcs, jellemezve a (4) reteszrudaknak a (12) furatba változó darabbal be­nyúló végei szerint változó mélységű (11) bevágásokkal ellátott, a (12) furat- 70 nak megfelelő vastagságú, szakáll- és peceknélküli rúd által. 3. A 2. igényben védett kulcsnak betolás­sal és elfordítással működő foganatosí­tási alakja, jellemezve a lakat (12) fu- 75 ratának alsó szabad végénél e furatba benyúló (15) dudornak megfelelő, a kulcsszár hátoldalán kiképezett (13) hosszhorony és ehhez a hajonettkapcso­lások módjára csatlakozó (14) kerületi 80 horony által. 4. Az 1. igényben védett lakat további ki­képzése, jellemezve hosszirányukban eltolható, de a saját hossztengelyük körüli elfordulásban megakadályozott 85 (4) reteszrudak által. 5. A 4. igényben védett lakat foganatosí­tási alakja, jellemezve a (4) retesz­rudakon kiképezett, a rudak eltolását megengedő hosszúságú (8) hasítékok 90 vagy bevágások és ezeken átjáró, a lakattestbe helytállóan behelyezett (9) szeg által. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom