95847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium elektrolitikus előállítására nyersanyagaiból

Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95847. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás alumínium elektrolitikus előállítására nyersanyagaiból. Aluminium-Industrie-Aktiengresellschaft cég' Neuhausen (Svájc). A bejelentés napja 1926. évi december hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi január hó 27-ifee. Tiszta alumíniumnak olyan elektroli­tikus finomító eljárással való előállítását, mint amilyet más fémeknél, pl. vörösréz­nél általánosan alkalmaznak már eddig is megkísérelték; ilyen eljárás pl. a 673364. számú amerikai leírásban van ismertetve. Joggal mondja azonban Borehers azi „Alu­minium" című folyóirat 1921. évfolyamá­nak 156. oldalán, hogy a kérdés gyakorla­tilag nem oldható meg olyan egyszerűen, amint azt a feltaláló elintézi. Nem is veze­tett eddig egyik módszer sem valamiféle technikai eredményhez. Ennek okát részben a készülékekben rejlő nehézségek képezték, melyek egy­részt rendkívül nagy energiamennyiség felhasználását tételezték fel ós másrészt az elektrolízisnél igen gondos felügyeletet követeltek meg, úgyhogy magas munka­bérek, stb. álltak elő. Lényeges hátrányt képez ilyen eljárások foganatosításánál azi is, hogy a szóbaníorgó magas hőmér­sékleteknél ós az e mellett az ezen viszo­nyokhoz képest szükségessé váló viszony­lag magas anodikus áramsűrűségeknél, az egyes fémek különböző elektrolitikus ol­dóf'eszültségének kiválasztó (szelektív) hatása, nem tud eléggé érvényesülni. így például az egyik feltaláló rámutatott arra, hogy kloridokat az elektrolitsó oldósze­réül alkalmazni nem lehet, mert az ilyen oldószerekben az anódötvözetekből az alu­mínium mellett kiváló szilícium ugyan­csak feloldódik, a kathódon ismét kiválik és ezáltal a kathodon előállítandó nyers alumínium olyan tisztátalanságát idézi elő, mely fölött eltekinteni nem lehet. Bejelentő mármost azt találta, hogy mindézen nehézségek kiküszöbölhetők, ha úgy a tisztítandó anyagot, mint a kathod- 40 fémet elektródául szilárd alakban alkal­mazzuk. Emellett olyan elektroitet kell válasz­tani, melynek olvadási pontja alacso­nyabb, mint a tisztítandó anyagé és a 45 kathodfémé, hogy olyan anódiküs áram­sűrűségekkel lehessen dolgozni, melyek az alumíniumnak más, gyakorlatilag öt­vözetek alkotórészéül számításba jövő fé- . mekhez viszonyított magas elektrolitikus 50 oldófeszültségéből háramló minden előny teljes kihasználását lehetővé teszik. Ilyen körülmények között az áramkon­centráció az elektrolítben szintén oly mó­don csökkenthető, hogy az áram áthaladá- 55 sához csupán igen csekély energia lesz szükséges. Az áramnak az elektroliten át való útja, az anód és kathod egymástól való kellő eltávolításával megfelelően be­állítható. 60 Kitűnt, hogy pl. a klóraluminiumnak alkáli vagy földalkáli oldatokkal való ket­tős sói köziül a jelzett feltételeknek igen sok megfelel. Más haloigén sók is alkal­mazhatók, a bromidoknak és jodidoknak 65 azonban drága voltuk miatt természete^ sen nincs ilyen technikai jelentőségük. Ezeken kívül szulfidokat is alkalmazha­tunk, míg a fluaridok pusztán magas ol­vadási pontjuk miatt nem jöhetnek figye- 70 lembe. Legegyszerűbb lesz az elektrolízis aluminmm-káliumkloriddal és alumini­um-nátriumkloriddal. Ha az elektrolit összetétele NaCl. Al. Cl3 az eljárás gyakorlatilag 150 és 300° C közit 75 folytatható le. További Al. Cl3 hozzá­adása mellett a, fürdő hőmérséklete még inkább csökkenthető. Általában arra kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom