95837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás támcsavar szegecskötések előállítására

Megjelent 1929. évi november lió 15-én. ÍIAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRrtSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95837. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Eljárás támcsavar- és szegecskötések előállítására. Allgemeine Elektricitats-Gesellschaft cég" Berlin. A bejelentés napja 1927. évi november hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi április hó 26-ika. A találmány támcsavar- és szegecskötések előállítására, különösen az ilyen kötések záró fejeinek kiképzésére vonatkozik. A találmány értelmében a szükséges nyo-5 mások számának és a munkateljesítménynek csökkentése mellett tökéletesen tömör összeköttetést érünk el azáltal, hogy a csavar- vagy szegecsorsókat az összekötendő munkadarabokon átdugjuk, kinyúló véti geikre az orsókkal azonos vagy azoktól eltérő anyagból készült gyűrűket húzunk fel és ezeket oly módon sajtoljuk vagy hengereljük úgy az orsókra, mint a munka darabokra, hogy az orsók lényeges alakí változása nélkül a szegecsfejek kizárólag magukból a felhúzott gyűrűkből képeztetnek ki. A mellékelt rajz példaképen támcsavarkötés előállítási fokozatait mutatja vázla} tosan. Az 1. ábra a támcsavar végét tünteti fel ráhúzott rézgyűrűvel és a ráhengerelést létesítő kölyűvel a munkamenet kezdetén. A 3 2. ábra a támcsavar végét a munkamenet befejezte után szemlélteti. A 3. és 4. ábrák az 1. és 2. ábra szerinti munkafolyamatnak némileg módosított alakját tüntetik fel, míg az ) 5. ábra a támcsavar végének a gyűrű ráhengerelését megelőző leszúrását vázlatosan szemlélteti. Az 1. ábra vasból készült (a) támcsavar egyik végét mutatja, mely egy álló > kazán (b) falába van becsavarolva. Eddig a támcsavar kiálló végét a záró fej létesítése céljából szegecseléssel teljesen átalakították, ami az ezzel összekötött nagy anyageltolódások miatt igen nagy erő- és ) munkakifejtést igényelt és gyakran az anyag túligénybevételéhez és ezzel üzemzavarokhoz vezetett. Különösen nehéz a vasból készült orsók szegecselése zajtalanul dolgozó szegecselő eljárás esetén, így pl. duzzasztó hengerek vagy máseffélék 45 alkalmazásánál. Ezen nehézségek elkerülésére a találmány értelmében a csavar végeit az 5. ábrán vázlatosan feltüntetett módon a (d) leszúró kés segélyével a szegecsfej magasságában leszúrjuk és a 50 fej alakjának megfelelően gömbszeletalakban kiképezzük. A vasból készült támcsavar kinyúló végére ezután a téglányalakú keresztmetszetű, pl. vörösrézből készült (e) gyűrűt húzzuk fel és valamely 55 alkalmas szerkezettel, pl. a (c) kölyűvel oly szilárdan hengereljük az (a) orsó szárára és a (b) kazánfalra, hogy a gömbszeletalakú homlokfelületet teljes záró fejjé egészítse ki (2. ábra). 60 Mint a 3. és 4. ábrából látható, nagyobb, a gömbszeletalakú homlokfelületen túlemelkedő (f) rézgyűrű alkalmazásával elérhetjük, hogy a zárófej létesítéséhez nem szükséges anyagot a (c) kölyű az orsó 65 homlokfelületére hengerli és azt süvegszerűen befedi (4. ábra), úgyhogy a vasból készült támcsavar vége az (a) szárhoz és a (b) kazánlemezhez erősen és szorosan odafekvő zárt (g) rézsüveggel: van bevonva 70 és ezáltal korrozió ellen tökéletesen meg van védve. Szabadalmi igények: 1. Eljárás támcsavar- vagy szegecskötések kiképzésére, azáltal jellemezve, hogy az 75 orsót vagy a szegecs szárát az egymással összekötendő munkadarabokon átdugjuk, kinyúló végeikre az orsók-