95816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás intenziv kénsavgyártásra

Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95816. SZÁM. —• IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás intenzív kénsavgyártásra. Kramer László oki. vegyészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1927. évi december hó 30-ika. A kontakt kénsavgyártás mellett mai napig is legelterjedtebb módja a kénsavelőállításnak — a pörkgázaknak levegővel való oxidációja ólomkamrákban és tor-5 nyokban nitrogénoxidok segítségével. A nitrogénoxidos kénsavgyártó ipar legfontosabb problémája az, hogy a reakciótér térfogategységére eső és az időegység alatt gyártott kénsav mennyisége minél jobban 10 legyen növelhető, anélkül, hogy az előállított kénsavmennyiségre vonatkoztatott salétromveszteségek túlságosan emelkednének, amit röviden úgy fejezünk ki, hogy a gyártás intenzivitásának fokozása a ki-15 tűzött cél. Az ezirányú törekvések nagyjából két csoportba oszthatók. Az első csoporthoz tartozó eljárások főjellemvonása abban foglalható össze, hogy a reakciótér gázait (levegő, kéndioxid és 20 nitrogénoxidok elegyét (mesterséges módon — töltőanyagok alkalmazásával; válaszfalak és ütközőfelületek beépítésével; injektorokkal, «reakciós tornyoknak» az ólomkamrák közé való beiktatásával — ipar-25 kodnak jobb, intenzívebb keveredésre kényszeríteni. Ezen eljárások segítségével nem sikerült a kénsav képződésének intenzivitását kellő mértékben emelni. A másik csoportba sorozható módszerek 30 lényege az, hogy nagy nitrogénvegyületfelesleggel dolgoznak. A feldolgozandó gázt (pörkgázak) egy — az ólomkamrák méreteihez képest igen kicsi — reakciótérbe vezetik, mely egy bizonyos magasságig (átlagban egyharmadrész magasságig) folya- 35 dékkal van megtöltve. Ez a folyadék, mely víz vagy kénsav lehet, tartalmazza a feles mennyiségű nitrogénvegyületeket, pl. salétromsavat. Üzemközben ezt a folyadékot különféle mechanikai módszerekkel (per- 40 metezőkkel, kavarólapátokkal, a folyadékba merített forgó hengerekkel stb.) lehetőleg finom elosztásban fecskendezik szét a folyadék felett lévő gáztérbe, hogy ezáltal minél nagyobb érintkezési felületet bizto- 45 sítsanak a folyadék, illetőleg ennek nitrogénvegyülettartalma — és a reakciótéren keresztül vezetett kéndioxidtartalmú gáz között. Jelen találmány lényege az a tapaszta- 50 lat, hogy a nitrogénvegyületfelesleggel dolgozó eljárások mechanikai keverőmódszerei teljesen feleslegessekké válnak abban az esetben, ha a feldolgozandó gázt horizontális irányban vezetjük be a reakciótérbe, 55 olymódon, hogy a gázbevezető cső, illetőleg csövek nyílása csak pár milliméterrel van a folyadék felszíne felett elhelyezve. Ha ilymódon a gázáram a reakciótéren végig a folyadék felszínét a horizontális beve- 60 zetés megadta menetben súrolva halad keresztül, úgy legalább olyan jó eredmény érhető el, mint a legkomplikáltabb és legköltségesebb mechanikai keverőmódszerek segítségével. 65 Tehát, jelen találmány előnyei: a be-