95808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rétegezett szövetek előállítására
(1) és (2) gyapotszövet-göngyöleget az (Rl) és (R2) hengerrendszereknek, valamint az (M) feszítőgépnek húzóhatása útján egyidejűleg legöngyölünk, mimellett 5 az egész szerkezet egyenletes mértékű tovamozgást eszközöl. A két (1) és (2) szalagot először a lúgos fürdőt tartalmazó (TI) tartányon húzzuk keresztül, amelyben mindegyik szalag az előre megállapító tott adag lúgos oldatot veszi fel. Ezután a szalagok a cuprammonium fürdőt tartalmazó (T2) tartányba jutnak, ahol a cuprammonium oldat a két szalag kapilláris üregeibe egyidejűleg behatol és a cellu-15 lóza-rostokkal már érintkezésben volt lúgos reagenssel keveredik. A lúg, a cuprammonium és a cellulóza közötti reakció egyidejűleg kezdetét veszi és mindkét szalagban egyforma mértékben halad előre és 20 tovább folytatódik, miután a szalagok a (T2) tartányban lévő fürdőből kiemelkednek. A két szalag az (r) és (rl) hengerek közötti áthaladásuk közben nyomás alatt egymáshoz szoríttatik, mimellett a nyo-25 másnak nem kell nagynak lenni és a szalagok innen kezdve együttesen folytatják útjukat. Előnyösen mindegyik szövetszalagot egyik oldalán, pl. planétás bolyhosító gép 30 útján, amint az 5. ábra vázlatosan mutatja, felbolyhosítjuk. A szövet a legöngyölítő (a) görgőről az (n) bolyhosítón megy keresztül és a (b) görgőre felgöngyöltetik. A két görgő úgy van elren-35 dezve, hogy az (1) és (2) szalagoknak az (r) és (rl) hengereknél történő egyesülésénél (1. ábra) a szalagok bolyhosított felületei egymásra kerülnek, amint azt a 4. ábra mutatja. 40 A már kezdetileg egyesített, a reagensekkel egyenletesen átitatott szalagok az (R2) hengerrendszerről az (M) feszítő géphez jutnak. A reakció a szalagok rostos felületein tovább folyik és a rakciós kom-45 ponenseket előnyösen ki hagyjuk merülni, úgyhogy az előre meghatározott arányban kolloidális cellulóza oldatot kapunk, mielőtt az a folyamat savanyító és mosó fázisai folyamán lecsapódnék vagy 50 koagulálódnék. A két (1) és (2) szalagokból álló rétegezett termék reakcióstermék-tartalmával együtt az (M) feszítő gépből a savanyító és mosó (D) tartányba jut, amelyben (dl) ábrázolja a kénsavas sa-55 vanyú oldatot tartalmazó szakaszt, (d2, d3) pedig a vizet tartalmazó mosószakaszokat. Innen az áru, már mint egyesített dupla szalag, az (R3) kinyomó hengerek és a felgombolyító (R4) hengereken halad keresztül. Azt találtuk, hogy a gyakorlat- 60 ban ajánlatos ezután a szövetet második savanyításnak alávetni, amelyet az árunak a szárítókamrákba való belépése előtt tiszta vízzel való mosás követ. A szövetszalagok előrehaladásának mér- 65 téke, az alkalikus és a cuprammonium oldatok koncentrációja, a savanyítás és mosás tartama természetesen változik a kezelés alatt álló szalagok súlyának, szerkezetének és anyagának különbözősége szerint. 70 Ha a rostos szalagok nemezítésnek lesznek alávetve, mint a papír, simító és egyéb eszközöket kell még alkalmazni. Két gyapotszövettel, mindegyik 80-as fonalú szalaggal, lánc és vetüíékben a kö- 75 vetkező adatok alapján kaptunk jó eredményeket: A szalagok előrehaladási sebessége: 32 m. percenként. Az alkalikus fürdő 14.2 Bé.° nátriumhidroxid oldat, a szalagok be- 80 merítésének ideje 6 mp. A cuprammonium fürdő áll 18 kg. rézszulfátból, 6.8 kg. vízből és 3.6 kg. ammóniából (kereskedelmi erősségíí oldat); a bemerítés ideje 3 mp. A feszítőgépen való kezielés ideje 55 mp. 85 Az első savanyítás tartama 11 mp., 8.0 Bé°-cs kénsavban. A második savanyítás Í12 Twaddell0 ) kémgavban történik addig, amíg a rézszinezés teljesen megszűnik; a kezelési idő kb. 1—2 óra. 90 Tekintettel arra, hogy a reakció lényegileg egyidejűleg kezdődik a cellulózás anyagból való mindegyik szalagban, a kolloidálás cellulózás anyag aránya, a cellulózás rostoknak abban végbemenő rög- 95 zítése, valamint a szövetnek, mint olyannak felületi változása az összes rétegekben lényegileg egyforma és a rétegeknek egymással való egyesülése az egész anyagban mindenütt egyformán erős. too Annak fontosságát, hogy a két szövetréteget egymással érintkezésbe hozzuk, azalatt, amíg a reakció a szövet kapilláris közeiben még hat, úgy mutathatjuk be, hogy a szalagok haladó mozgását, pl. egy 105 percre megakasztjuk és azután ismét megindítjuk. Azt fogjuk találni, hogy a szalagoknak azon részei, amelyekben a reakció lényegileg külön-külön befejezést nyert, a végtermékben nagyon lassan no vagy esetleg egyáltalában nem egyesülnek. Ha a szalagokat egymással összehoztuk, mielőtt a reakció a reagensek kimerülése vagy a szövetnek hígítőszerrel való kezelése útján megszűnik, akkor a kolloi- 115 dális cellulóza végső koagulációja kezd bekövetkezni és mintegy matricává alakul át, amelyben a mellette fekvő szalagok
