95769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gépek körolyamos olajozására

Megjelent 1929. évi november lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95769. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés gépek körfolyamos olajozására. Dr. Ing. Junkers Hugó műegyetemi tanár Dessau. A bejelentés napja 1927. évi szeptember hó 22-ike. A találmány gépeknek körfolyamos ola­jozására vonatkozik, mimellett az olajat több helyen szívjuk, helyezzük nyomás alá és továbbítjuk végül a fogyasztóhe-5 lyekhez. Az eljárás jellemzője az, hogy a különböző, tetszőleges nyomás alatt álló szívóhelyekről érkező kenőanyagot a to­vábbító-készülékben (szivattyúban vagy hasonlóban) vagy e mögött keverjük és az-10 után egy közös vagy több különböző nyomóvezetékhez vezetjük. Ennek az eljá. rásnak az az előnye, hogy a szivattyú egyes szívóhelyeiről érkező kenőolajtöme­gek és esetleges külön pótanyagok a kenő-15 olaj körfolyamában egyenletesen osztha­tók el. így pl. különös esetekben célszerű­nek bizonyult a kenőolajhoz levegőnek ke­verése, tehát olajhabszerű kenőanyag haszr nálata.. Ez akkor jön tekintetbe, ha az olaj 20 több helytálló csapágyból a forgattyií csa­pok kenése céljából a forgattyútengely belsejébe vezetendő. Az olaj a csapágyból rendesen lökésszerűen lép a tengelybe én a bevezetett olaj mennyisége többek közt a 25 lökések erejétől és időtartamától függ. Ha már most a helytálló csapágyakhoz vezető olajvezetékek különböző hosszúak, akkor a bennük tároló olajoszlopok tömeghatása is különböző. Gyorsan járó gépeknél tehát 80 hosszabb olajvezetékkel összekötött csap­ágy más olajmennyiséget kap, mint a rö­videbb olajvezetékkel összekötött csap­ágy. Ez a találmány szerint azáltal aka­dályozható meg, hogy nem tiszta olajjal, hanem olaj és levegő keverékével, vagyis 35 olajhabbal kenünk. Ily habnak nagy a ru­galmassága, úgyhogy a vezetékekben levő olajoszlopok tömeghatásai már nem befo­lyásolhatják lényegesen a forgattyúten­gelybe lépő olaj mennyiségét. 40 A találmány szerinti eljárás kiviteléhea különösen célszerűnek bizonyult, ha a szíváshoz és továbbításhoz egy önmagában ismert fogaskerék-szivattyút alkalma­zunk, amely egymással kapcsolódó kettő- 45 nél több szállítókerékkel bír. Ily módon minden további továbbítókeréknek a szoká­sos fogaskerékszivattyú két továbbítókere­kéhez való hozzáadásával egy új szívóhe­lyet és egy új nyomóhelyet kapunk. Emel- 50 lett a folyadékáramok a szivattyúban akként oszlanak el, hogy mindegyik szívó­áram két részre oszlik és hogy a különböző szívóhelyektől érkező, két-két ily részáram ismét egy nyomó árammá egyesül, úgy- 55 hogy két-két különböző anyagból összetett nyomóáram már a szivattyúban bensően keveredik. A rajzon a találmány alkalmazásának példája, valamint a találmány szerinti szi- 60 vattyú egy kiviteli alakja látható, ahol az 1. ábra a szivattyúnak a kerekek tenge­lyére merőleges metszetét mutatja, a 2. ábra pedig két dugattyús égési erőgép hajtóműtokjának metszetét szemlélteti. 65 A találmány szerinti szivattyú a feltün-

Next

/
Oldalképek
Tartalom