95757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkathodák előállítására
Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI |||jjj|| SZAHADALM! lí[R, ^ÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95757. SZÁM. — VII/d. OSZTÁLY. Eljárás oxydkatódák előállítására kisütő csövek számára, N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eindhoven. A bejelentés napja 1925. évi október hó 29-ike. Hollandiai elsőbbsége 1924. évi december hó 27-ike. A találmány „oxidkatóda" néven isimert elektródák előállítására vonatkozik kisíitőcsövek számára, mint amilyenek távíró-, távbeszélő- és hasonló berendezések kii Idő-5 és felvevőlámpáinál, Röntgencsöveknél és egyenirányítóknál alkalmaztatnak. Az eddigi ily elektródák egy pl. platinból készült testből állnak, mely oly f émoxi dróté g-gel van bevonva, mely, mint pl. a fcld-0 alkalioxidok, igen erős elektronemisszióval bír. Kitűnt, hogy az ily elektródák előállítása, melyeket első ízben Wehnelt ismertetett különböző nehézségekkel jár. így 5 pl. az oxidréteg lehullása és a réteg egyenlőtlen felhevítése az elektródák alkalmazása közben zavart okozott, ami bizonytalan hatáshoz vezetett. Az oxidkatódák tulajdonságainak javí-0 tására már különböző javaslatokat tettek. így pl. megkísérelték a hatásos réteget földalkali fém karbonátjának alakjában platinból és nikkelből álló magon elhelyezni. A felhevítésnél előbb nikkel-5 oxid és földalkalioxid, azután pedig nikkelt és a földalkalioxidot tartalmazó vegyület képződik, mely később ismét nikkelre és az oxidra bomlik fel. Egy másik javaslat abban állott, hogy ) egy fémtestet felületének érdessé tétele céljából, a felületen kissé megoxidáltak és azután megolvasztott földalkalihidroxidek fürdőjébe helyezitek. Az ismert eljárásoknál a nehézség ab-1 ban áll, hogy a hatásos anyagnak rétege gyakran egyenlőtlenül osztatik el és az eddig alkalmazott földalkalivegyületekből gyakran oly anyagok szabadulnak fel, melyek a fémmagot megtámadják vagy az elbontást más módon károsan befolyásolják. Ha mag gyanánt nem nemesfémet alkalmazunk, akkor pl. fölösmennyiségű oxigén jelenléte esetében könnyen előállhat az a veszély, hogy az 45 oxigén a magot annyira megtámadja, hogy ez csakhamar átég. A fentemlített módszerek további nehézsége azon megmunkálás némely stádiumaiban fekszik, melyeken az oxidkatódának át kell 50 mennie, ami egyúttal azzal a következménnyel jár, hogy a hatásos réteg megsérülésének és lehullásának lehetősége fokozódik. Ezenkívül nem nemesfémnek mag gyanánt való alkalmazásánál a 55 földalkalioxid és a mag anyaga között stabil vegyület képződhetik, mely a felhevítésnél nem bomlik fel isimét. Ahol a jelen leírásban magról van szó, úgy ezalatt úgy egy magdrót, melyen a 60 hatásos oxid van elhelyezve, mint minden más alakú, a hatásos oxid hordására szolgáló test értendő. A találmány célja az említett hátrányt megszüntetni, az oxidkatódák előállttá- 65 sát egyszerűsíteni és az oxydrétegnek ezt hordó részen való jó tapadását elérni A találmány további célja az oxidréteg tartója gyanánt nem nemes fémek alkalmazását lehetővé tenni anélkül, hogy a 70 tartó a felvitt réteg káros alkatrészei által gyengíttetnék. A találmány szerint egy fémtestet felületén legalább részben oxidálunk ós ezután egy vagy több földalkalifémet ak- 75 ként hozunk érintkezésbe az illető testtel, hogy annak felületén földalkalioxidok képződjenek. Kitűnt, hogy a foldalkalifém, ha az oxidált fémtesttel érintke-
