95746. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos hullámok erőszítésére
— 3 — levő (Z3) szorzótényező egyszierű számérték. Ha már most gondoskodunk arról, hogy az (E2) elektromotoros erőnek az (El) elektromotoros erőhöz való viszonya ál-5 landó legyen, a közömbösítő hatás a (Z2) impedancia oly módon, való megválasztása' útján érhető el, hogy a (Z5) impedanciával váló együttes impedanciája az öszszes frekvenciáknál a (Z3) impedanciáinak: 10 egyszerű többszöröse. Minthogy a (Z5) impedancia más feltételeik által általában meg van határozva, bizonyos esetekben lehetetlen a (,Z2) impedanciániaik oly módon való megválasztása, 15 hogy az előzőkben megadott feltétel lehetőleg teljesen ki legyen elégítve. A (Z3) impedancia például tisztán kapacitásjellegű és a (Z5) ohmiikus ellenállás lehet, amely esetben (Z2) számára nincsen olyan 20 ismeretes szerkezeit, amely a (Z2 -r Z5) impedanciának a (Z3) impedanciához való viszonyát minden frekvenciánál egyszerű számviszonyban adná meg. Ha azonban a (Z3) impedancia értéke nagy ós (E2) leg-25 alább kétszer olyan nagy, mint (El), úgy általában azt találtuk, hogy a (Z5) impedancia elhanyagolhatóan kicsiny. Megjegyzendő, hogy a (Z3) impedanciának nem kell egyszerű impedanciaelem-30 nek lennie, hanem bárminő szerkezetű elemekből összeállított mühálózat lehet, mimellett a (Z2) impedancia hasonló mühálózat alakjában lehet kiképezve, amelynek mindenik eleme nagyság tekintetében 35 a (Z3) impedancia megfelelő elemével állandó viszonyban van. A találmány tárgyát tevő elektronkisülési erősítő berendezésnél a visszacsatolási áramkörbe vezetett elektromotoros erő az 40 (E2) elektromotoros erőnek felel meg és minthogy azt az erősítő készülék kivezetési áramkörének energiája szolgáltatja, a bevezetési elektromotoros erővel fázis ós nagyság tekintetében könnyen a kívánt vi-45 szonyban tartható. Minthogy az erősítőkészüléken át energiaátvitel lényegileg nem történik, ez az elektromotoros erő, fázisának és nagyságának szabályozását kivéve, úgy fogható fel, hogy külön áram-50 forrásból ered, amelynek belső impedanciája lényegileg a rendes egymással pár huzamosan kapcsolt terhelési impedancia és az erősítőkészülék kisülési áramút jának együttes impendanciájával egyenlő. 55 Az 1. ábrában feltüntetett berendezésnél a (G) áramforrásból jövő hullámok vonalvezetéken vagy más (1) impadencia-műhá lózaton át a feszültségszabályozó (2) fe szültségelosztóhoz és a (3) bevezetési transzformátorhoz mennek, amely azok fe- 60 szültségét fokozza, mielőtt a (4) erősítőkészülék (B) és (C) végszorítóihoz jutnának. A (4) erősítőkészülék a szokásos háromelektródás elektronkisülési készülék, amelynek léghijas edénye az (5) katódát, 65 (7) aiiódát és (ö) szabályozó elektródát tartalmazza. Az erősítőkészülék kivezetési áramkörében a hullámokat a (8) transzformátor transzformálja, mimellett az eredeti fázisviszony újból helyreáll. Ezek a hullá- 70 mok a transzformátor (9) szekunder tekercséből a (10) terhelési impedanciába jutnak. A (9) szekundér tekercs (D) végszorítójától ezt az elektromotoros erőt, amely tehát a (G) áramforrás által szolgáltatott 75 elektromotoros erővel azonos fázisba jutott, a kiskapacitású (11) kondenzátoron át a szabályozó elektróda (B) végszorítójához vezetjük vissza. Azok a tényezők, amelyek az elektron- 80 kisülési erősítőkészülék bevezetési impedanciája szempontjából tekintetbe jönnek, lényegileg az elektródák között fennálló belső kapacitások és a tényleges erősítési tényező. Ezeken kívül a bevezetési vég- 85 szorítók között levő külső kapacitások, pl. a huzalok kapacitása és a bevezetési transzformátor tekercseinek mellékáramkörű kapacitása is figyelembe vehető. A bevezetési kapacitások (12)-nél és (13)- 90 nál szaggatott vonalakkal vannak megrajzolva. A (12) kapacitás a szabályozó elektróda és az anóda között levő kapacitást, a (13) kapacitást pedig a bevezetési végszorítók között levő teljes közvetlen 95 kapacitást képviseli. Kimutatható, hogy a tényleges bevezetési kapacitás értéke (Ce) amely a következő egyenlettel van megadva: Ce = C1 3 -)- C1 2 1 + P-e 2. 100 Ahol (C12) és (013) a (12) és (13) kapacitások értékei, [Ae pedig a tényleges erősítési tényező, az erősítőkészülék kivezetési végszorítóinál fellépő hullámfeszültségnek a CB) ós (C) végszorítóknál fennálló beveze- 105 tési feszültséghez való viszonyával mérve. Az 1. egyenletből világos, hogy a (l'l) kondenzátor a léghijas edény révén fennálló bevezetési kapacitás hatásának közömbösítése végett a helyes jellegű impe- no dancia. Az előzőkben említett különböző tényezők ismerete lehetővé teszi, hogy a helyes értéket könnyen meghatározhassuk. Példa gyanánt az 1. ábrában feltüntetett berendezéshez hasonló és a szokásos szer- 115 kezetű elektronkisülési erősítőkészülékkel
