95582. lajstromszámú szabadalom • Önműködőleg fékező jelző-berendezés

Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGIAK KIRÁLYI jHHHL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95582. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Önműködőlég fékező jelzőberendezés. Győré Lajos géplakatos Budapest és Győré Gyula műszerész Budapest. A bejelentés napja 1927. évi junius hó 30-ika. Tudjuk, hogy a vasúti tiltójelzés elmaradása vagy észre nem vétele mennyi vasúti szerencsétlenségnek vált már okozójává. Azon berendezéseknek fő hát-5 ránya az, hogy a forgalmat irányító rendelkezés végrehajtása egy optikai berendezéstől s az ennek a jelzését figyelő személytől függ. Jelen találmány tárgya oly önműködő-10 leg fékező jelzőberendezés, amely mindenféle vasútnál alkalmazható, mivel úgy légritkításos, mint légsűrítős fékberendezésre alkalmazható, míg dörzsfékes járműveknél a gőzsíp segélyével történő L5 figyelmeztetésre használható fel. A találmány lényegében nem egyéb, mint egy, a jelző oldalán a sín mellé szerelt ütköző, mely a jelző huzaljával összeköttetésben áll s egy, a járműről lelógó 20 kapcsolókar, mely az ütközőbe történő ütközése esetén gyorsfékezést létesít. A mellékelt rajzon a találmány egyik példaképem kiviteli alakja van feltüntetve; az !5 1. ábrán a vágány tengelye irányában nézve, abban az esetben, amikor a jelző tilosra áll, a 2. ábrán abban az esetben, ha a jelző szabad jelzést mutat. i0 Az (A) sín belső oldalára van rögzítve a (B) doboz. Ezen doboz felső része kúpos kiképzésű s a kúp felső részén levő nyíláson nyúlik ki a T-alakú (C) ütköző. A (C) ütközőnek a (D) vezetékek közt fel és le !5 történő mozgatását az (E) csap körül forgóan illesztett (F) villa végzi. Ezen villa két karja a (G) kompenzálórúgók segélyével a jelzőberendezés (szemafor) huzaljához van erősítve. A jármű egyik tengelyéről vagy alvázá- 40 ról mindkét oldalon egy-egy (H) kar nyúlik le, melynek a tengelyen levő része körmös kapcsolóvá van kiképezve. Igy elérjük azt, hogy bármely irányban halad is a jármű, mindig alkalmas a (H) kar a 45 kapcsolásra. Ezen (H) kart a (J) rúgó állandóan kapcsolni igyekszik. A körmös kapcsoló tengelye a (K) forgattyúval az (L, M, N, 0) rudak segélyével a (P) viszszaállító emeltyűvel, illetve a (E) szelep- 50 karral van összeköttetésben. A szelepkar holtmozigását s ezzel a szelep emelkedési magasságát a (T) csavarorsón beállított csavaranyáival eszközöljük, míg a kar két szélső helyzetét a (V—V) ütközők állapít 55 ják meg. A (Z) szelep ismert szerkezetű s a fővezetékkel áll kapcsolatban. Az ütközőszerkezet kiegyensúlyozását s egyben biztosításiát az (S) rúgó végzi, ugyanis, ha a huzal elszakad, a rúgó felhúzza a (0) üt- 60 közőt. A jelző tilosra állításakor a berajzolt nyíl irányiában halad az egyik vezeték, aminek következtében a (C) ütköző felemelkedik. Esetleges útkülönbségek ki- 65 egyenlítését (akadály, hőmérséklet okozta liossziváltozás, lökés stb.) a (G) rúgók végzik el. A jelző előtt elfutó vonat lelógó (H) karja beleütközik a (C) ütközőbe s a körmök segélyével elfordítja a kapcsoló ten- 70 gelyét, ez viszont a (K) forgattyúval lehúzza az (L) rudat. Az (M) kar forgópontja a szelepkarral forgóan illesztett (T) csavarorsó tányérján van. Az (M) lefelé