95528. lajstromszámú szabadalom • Gáz-fejlesztő járművek részére
— 2 — 4. ábra vízszintes metszet a 3. ábra A—A vonala mentén. Az alsó (a) rósz a gázfejlesztő, a felső (b) rész a tartály. A (c) ponton vezetjük 5 be a levegő-gőzkeveréket, viszont a gázt (d) ponton vezetjük el. A hamuajtó (e)-vel, a tartály töltőnyílásának elzárófedele pedig (f)-vel van jelölve, (g) a gázfelfogóharang, mely (d) kibocsátóesővel áll ösz-10 szeköttetésben, (h) a tulajdonképeni elgázosítótér, (i) a síkrostély. A liamutér (k)val, a gőzköpeny (l)-lel és a tűzálló falazat (m)-mel van jelölve. Az (n—n) sík a rostély felső éle, az (o—o) sík pedig a tűz-15 öv alsó szélének helyzetét jelzi, a napi üzemidő lejárta után. A tűzöv (v) magassága mellett a (p—p) sík a tűzöv felső szélét jelzi az üzemidő lejárta után. A (q—q) sík az állandó (t) töltési magasság-20 ban fekszik a rostély felett és egyúttal a gázfelfogóharang alsó szélének magasságát adja meg. A gázfelfogóharang felső széle (r—r) síkban fekszik. A tartályban levő tüzelőanyag felszíne a töltés után az 25 (s—s) síkban feküdjék. Valamely tüzelőanyag választásánál annak hamutartalma és térsúlya, valamint az elgázosítási maradékok térsúlya ismeretes. Például valamely kátránymentes, 30 meghatározott szemcséjű barnaszénkoksz az elgázosításkor súlyának 20%-át hagyja hátra maradékkép. A tüzelőanyag térsúlya ugyanaz legyen, mint a maradékoké és pedig 1 köbméterre mintegy 650 kg. Ha a 35 gázfejlesztő óránkinti terhelését pl. 100 kg.-ra vesszük fel 1 m2 keresztmetszetre és a szokásos napi üzemidőt mintegy 10 órára, akkor a találmány szerint a hamuőv az üzemidő lejárta után az (u) magas-40 ságot érje el az (n—n) és (o—o) síkok közt. Az (u) magasság ekkor a következő képlet szerint választandó: A tapasztalat szerint e tüzelőanyag szá-45 mára a tűzöv magassága v—0.15 m. A felette fekvő redukciós övnek kifogástalan gáz nyerése céljából legalább w = 0.15 m, rétegmagasságot kell megtartania. A rostély felső éle és a gázfelfogóbarang alsó 50 ele közti egész töltésmagasság a találmány szerint következőképen választandó: 0.33 + Ü.15 + 0.15 = 0.63. Ha ezt a gázfejlesztőben megvalósítjuk, akkor tíz órai üzemidő után a 2. ábrán feltüntetett állapotnak kell 55 bekövetkeznie, vagyis a tűzöv felső szélének le kellett a (p—p) síkba vándorolni. E felett még megfelelő redukciós övnek kell lenni a gáz távozási helyéig. Fenti javaslatok kiegészítésekép még felvehető, hogy a tartály vízszintes ke- ( resztmetszete mintegy másfélszerese az elgázosítótér vízszintes keresztmetszetének. A tüzelőanyag töltésének (x) magassága a tartályban ekkor meghatározható. E példa szerint az elgázosítótérben négyzetméte- 6 renkint és óránkint 100 kg. tüzelőanyagot gázosítunk el. Ennek megfelelően a tartálytér valamely vízszintes síkján egy óra alatt 100/1.5, vagyis kereken 67 kg. tüzelőanyagnak kell áthaladnia, tehát 10 órai 7C üzemidő alatt 670 kg.-nak. Minthogy azon ban 1 m3 tüzelőanyag térsúlya 650 kg. a tüzelőanyagréteg (x) magassága a tartályban 670/650 = 1.03 m. Ha tehát a tartályt az üzemidő kezdetén oly magasságban 75 töltjük meg tüzelőanyaggal, hogy (s—s) felső széle 103 cm.-nyire van az (r—r) sík felett, akkor a felvett 10 órai üzemidő után a tüzelőanyag e síkig lesüllyedt. A találmány szerint a tartály magassága leg- 80 alább úgy választandó, hogy lehetővé váljék, hogy az (x) magasságú tüzelőanyagréteget a napi üzemidő számára abban elhelyezhessük. A 3. ábrából világosan látható, hogy a sí gázfelfogóharangot minden oldalról hideg tüzelőanyag veszi körül, mely a harang és a külső tartályfalak közt az elgázosítóaknához süllyed. A gáznak a harangból való egyenletes eltávozásának biztosítása 9( céljából a (d) kiboesátóeső a gázfelfogóharang közepéig meg van hosszabbítva és a végén ferdén levágva. A (h) elgázosítóaknát függélyes, sima aknafalak határolják, melyeket a rostély 9í felett sem. salakajtók, sem más berendezések nem törnek át. Kitűnt ugyanis, hogy a függélyes aknafalakon kiképezett összes ily áttörések az elgázosítótéren belül alkalmat adnak az elgázosítólevegő egyenetlen i( elosztására a tüzelőanyagkeresztmetszet felett. A nagyobb súrlódás, melynek a levegő a sűrűbb rétegben alá van vetve, arra készteti a levegőt, hogy mindenkor azt az utat válassza, melyen a legkisebb i( ellenállásra talál. Ha már maga a tüzelőanyag és az elgázosííótér fala közti válaszfelület a levegő számára kisebb ellenállást képez, mint a töltés közepe, akkor a falaknak a rostély felett való áttörése az egye- i: netten szélelosztás veszélyét lényegesen fokozza. A találmány szerint már most négyszögletes keresztmetszettel bíró járműelgázosítóknál az összes ily faláttörések a rostély felett elkerülendők, vagyis az el- i gázosítótér a rostély felett sima zárt falakkal bírjon.
