95501. lajstromszámú szabadalom • Egyesített forgó és gömbcsukló

Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 95501. SZÁM. — V/l). OSZTÁLY. \ ÍQ 0@ Egyesített forgó- és gömbcsukló. Alex. Friedmann cég- Wien. A bejelentés napja 1925. évi szeptember hó 15-ike. Ausztriai elsőbbsége 1924. évi október hó 20-ika. A vasúti járművekhez való csuklós cső­kapcsolatok, ha kétrészüek, legalább négy csuklót igényelnek, ha pedig egyrészüek, legalább három csuklót. A kapcsoló kikép­zésénél természetesen fő az, hogy lehető­leg kevés csuklót és ezenkívül, hogy egye­nes átmenetű csuklót alkalmazzunk. Ideális kapcsoló lenne az olyan, mely három ill. négy egytengelyű, egyenes át­menetű és gömbalakú tömítő felületű forgócsuklóból áll. Minthogy azonban két kapcsolt kocsi kölcsönös mozgásokat és el­forgásokat végez minden irányban, ezért egytengelyű forgócsuklók egyedül nem fe­lelnek meg a követelményeknek, hanem a kapcsolónak legalább két helyén gömb­csuklót kell elrendezni. Minthogy már most a főmozgás, melyet a csuklós kap­csolónak végeznie kell, magában a kap csoló síkban megy végbe, a mellékmozgá­sok pedig oldalirányban történnek és minthogy az elforgások kis terjedelműek, ezért elég, ha csak kis kilengésekre van­nak szerkesztve a gömbcsuklók, feltéve, hogy egyébként három, illetve négy forgó­csukló van alkalmazva. A jelen találmány tárgya már most olyan elrendezés, melynél egyenes átme­netű és gömbalakú tömítő felületű, arány­lag nagy kilengésű, egytengelyű forgó­csukló aránylag kis kilengésű gömb­csuklóval van egyesítve, mimellett e két csukló középpontja egybeesik, úgyhogy egyetlen tömítőgyűrű elegendő mindkét fajtájú csuklómozgáshoz. Ily módon lehe­tővé válik, hogy az egytengelyű forgó­csukló könnyű mozgékonyságát, minden csuklóállásnál, a kapcsoló főmozgására használjuk, ki anélkül, hogy a feltétlenül szükséges tömítő helyek számát szaporí­tanék. Mint az előzőkből kitűnik, legcél­szerűbb a forgási tengelyt a kapcsoló által képezett • síkra merőlegesen elren­dezni, ami, tekintettel a kapcsoló síknak a különböző kocsimozgásoknál való váltó zékonyságára, azáltal, történik, hogy a forgási tengely a kapcsoló síkkal mozgat­ható csuklórészben foglal helyet. A rajz a találmánynak több foganatosí­tási példáját ábrázolja. Az 1. ábrán (a) jelöli a belső gömbcsé­szét (gömbhéjat) a (b) csatlakozó csődarab­bal. Az (a) gömbhéj felső oldalán a" (c) ágyazó gyűrű csúszik. E gyűrűn két, (d) és (dl) csap van megerősítve, melyek az (e) belső csuklórészt tartják az (f) csatla­kozó csődarabbal és a (g) tömítő gyűrűvel. Az (e) belső csuklórész megfelelően két (h) és (hl) szemölcscsel van ellátva, me­lyek csapágyak gyanánt vannak kiké­pezve. (i)-vel egy'bádogsüveg van jelölve, mely csak arra szolgál, hogy a csuklót megvédje a por ellen. A rugalmas (g) tömítő gyűrű úgy van kiképezve, hogy azt a gőz- vagy a légnyomás gömbalakú tömítő felületre szorítja, mely célra ott néhány (k) furat van elrendezve. A két (d) és (dl) csap által képezett forgási ten­gely mindig merőlegesen áll a kapcsoló síkjára, úgyhogy a kapcsoló síkjában be­következő főmozgás a (d, dl) forgási ten­gely körül végbemenő lengésre vezet. A kisebb mellékmozgásokat az (a) gömbhéj és a (c) ágyazó gyűrű fogja fel. A 2. ábra másik foganatosítási példát mutat, melynél, az 1. ábrán rajzolt két, (h) és (hl) szemölcs helyett, egy gömb­alakú (h2) süveg van alkalmazva, mely a két csapágyat hordja a (d) és (dl) csa­pok befogadására. Ez a kivitel a forgási

Next

/
Oldalképek
Tartalom