95462. lajstromszámú szabadalom • Ablakzár
Meg-jelen t, 1 92 9 . évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95462. SZÁM. — VJII/d. OSZTÁLY. Ablakzár. Vasárugyár Részvénytársaság- Sopron-Grác Sopron. A bejelentés napja 1927. évi június hó 8-ika. A jelenleg használatos ablakzáraknak közismert hátránya, hogy a zárnyelv rendszerint nehezen működtethető és részben az ablak festése, részben pedig 5 rozsdásodás folytán annyira megszorul, hogy egyáltalában működő képtelenné válik. Fő oka ennek, hogy a zárnyelvnek forgáscsapjia, az úgynevezett zárdió, a zárnyelvből van kisajtolva és ugyancsak 10 vasból lévén, a zárfalba könnyen berozsdásodik. E zárdiót a zárfalhoz rendszerint szegecseléssel erősítik, mely szegeoselési művelet folyamán a zárnyelv rendszerint oly erővel szoríttatik a zárfalhoz, hogy 15 már kezdettől fogva is csak igen nehezen, nagy erőkifejtés mellett forgatható el Nem csoda tehát, ha újabb gátló körűimé nyek, mint pl. rozsdásodás, vagy pedig a zárrészek közé beszivárgó festék, a záró-20 nyelvnek elforgását végleg megakadályozzák. A találmány e hátrányt azáltal küszöböli ki, hogy a zárdiót a zárnyelvtől külön darabban és előnyösen rézből ké szíti, amellett olykép képezi ki, hogy a 25 zárnyelv és zár fal között mindig kellő köz legyen biztosítva, mely a működést a szegecseléstől függetlenül feltétlenül biztosítja. A rajzon a találmánynak egyik példa-30 képeni, kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető: Az 1. ábra az ablakzárnak távlati képe, a 2. ábra annak a zárdión át eszközölt 35 függélyes metszete, a találmány szerinti kivitelben, a íJ. ábra a 2. ábrához hasonló metszet az eddigi kivitelben, a 4. ábra végül a találmány szerinti zár-40 nyelvet és zárdiót távlatilag tünteti fel. A (b) zárfal ismert módon van kiképezve. Míg azonban eddigelé a (d) zárnyelvnek (f) része, mely a zárdiót alkotta, a 3. ábrán látható módon, a zárnyelvvel egy darabból készült, addig a 45 találmány szerint, 2. ábrán látható módon az (i) zárdió külön darabot alkot. Eddigelé az (f) zár dió a zárfalnak külső oldalán volt szegecselve (3. ábra). A találmány szerint ellenben a zárdiónak belső .50 vége van a (d) zárnyelvhez szegecselve, míg e diónak külső végén (g) feje van, mely a zárfal külső oldalán fekszik fel, E fejből kiindulólag a zárdiónak hengeres, (h) toldata van, mely valamivel hosz- 55 szabb, mint a zárfal vastagsága. E (h) toldathoz csatlakozik az (i) rész, amelynek keresztmetszete a körtől eltéfő és amely a (d) zárnyelvnek azonosan kiképezett (j) áttörésébe illik. Az (i, j) részeknek a kör- 60 tői eltérő alakja folytán, azok egymáshoz képest el nem foroghatnak és az (i) résznek végén kiképezett szegecselés tisztán csak arra kell, hogy szolgáljon, hogy a zárnyelvet a zárdión rögzítse. Azáltal, 65 hogy a (h) nyakrész a zárfal vastagságánál valamivel hosszabb, a zárnyelvnek szabad mozgása feltétlenül biztosítva van és nem következhetik be az, úgy mint eddig (3. ábra), hogy a zárnyelvnek a zár- 70 falhoz való szegecselése közben, a két rész oly erővel szoríttatik egymáshoz, hogy azoknak viszonylagos elforgása lehetetlenné válik. A találmány szerint, a zár nyelvnek szabad mozgása a szegecselési 75 munkától függetlenül, íeltételeniU biztosítva van. A találmány működési és használati módja az eddigiek alapján világos, a zárdiót a zárfalnak furatába, ill. diófészkébe 80
