95420. lajstromszámú szabadalom • Haránttartók megerősítése drótmatracok hossztartóin

Megjelent 1929. évi december lió 2-án. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BIRÁSAG SZABADALMI LEIRAS 95420. SZÁM. — XVI/f. OSZTÁLY. Haránttartók megerősítése drótmatracok hossztartóin. Mücke-Melder-Werke cég- M&hrisch-Qstiau-Witkowlcz, A bejelentés napja 1927. évi május hó 6-ika. Drótmatracoknak haránttartóit, eddigelé, lapos vasból állították elő és a hossztartókkal való összekötést szegecseléssel létesítették. E lapos vasak helyett már j csöveket is alkalmaztak. Ez esetben a hossztartóba kerek nyílást csákoznak vagy fúrnak, a csövet keresztüldugják és a csőnek végeit felszegecselik. Ez összekötő módnál a hossztartóknak mindkét olda) Ián egy-egy nyílás keletkezik, amely férgeknek, piszoknak, pornak befészkelődését teszi lehetővé. A találmány e hátrányokat azáltal szünteti -meg, hogy a haránttartó a hosszsínd nek résalakú nyílásain sajtoltatik keresztül és azután olykép szegecseltetik, hogy nyitott és előreugró részek nem maradnak. Csőnek haránttartóként való alkalmazása esetén a csövet, mindkét végén, 3 kivágásokkal látjuk el, míg a hossztartóknak végei a kereszttartók megmaradó kiálló szélének megfelelő réssel bírnak, amelyekbe a haránttartóknak végeit vezetjük és süllyesztve szegecseljük, á A rajzon, a találmány tárgyának egyik példaképeni, kiviteli alakja, felhengerelt lemeznek haránttartóként való alkalmazása mellett, vázlatosan van feltüntetve, mégpedig az 3 1. ábra a matrác egyik végének hosszmetszete, a 2. ábra a hossztartó végének külső nézete, a 3. ábra ugyanennek belső nézete, a 5 4. ábra metszet a 2. ábra a—b vonala szerint, az 5. ábra metszet a 3. ábra c—d vonala szerint, a 6. ábra a kereszttartó végének távlati [) képe, a 7. ábra a hossztartónak oldalnézete kicsinyítve. Az (1) haránttartó csőalakban meghajlított bádogsávból van előállítva, amely csőnek egyik alkotója mentén végigfutó 45 (2) hossarésze van. A csőnek mindkét végén, átellenesen, (3í, 3') kivágások vannak, úgyhogy azoknak mindkét oldalán kiálló (4, 4') lemezayúlványok keletkeznek. Az egyik (3) kivágás mélyebb, mint a másik 50 (3') kivágás. Az (5) hossztartók, a rajzon látható módon, végeiken meg vannak hajlítva és az (1) haránttartó keresztmetszetének megfelelő, ívalakú (6) résekkel bírnak, amelyek a (7, 7') helyeken a (3) ki- 55 vágásoknak megfelelően, meg vannak szakítva. Az egyik (7) helyen, amelyik a mélyebb (3) kivágásnak felel meg, a (6) rések teljesen, a másik (7') helyen pedig, amely a (3') kivágásnak felel meg, a (6) 60 rések az (5) hossztartóknak csakis egyik oldalán vannak megszakítva, úgyhogy a (6) rések, ez utóbbi helyen, lépcsőszerűen beugranak. Azon célból, hogy a (8) drótháló, illetve 65 sodronyszövet, az (1) kereszttartónak (2) hosszréséből, nagyobb igénybevételeknél, ki ne csúszhasson, a betolt (9) keresztrudat (10) drótspiráiissal csévéljük körül, ami által a (8) sodronyszövetnek az (1) 70 kereszttartóhoz való erősítése feltétlenül megbízhatóvá válik. Ezután a haránttartó (3, 3') kivágásai révén keletkezett (4, 4') lemeznyúlványoknak a (6) résekbe való betolása következik, ami után e lemez- 75 nyúlványokat kívülről olykép peremezzük le, hogy az (5) hossztartónak sima felülete meg ne szakíttassék; e leperemezés süllyesztetten is alkalmazható. Az (1) haránttartó metszetben eliptikus 80