95307. lajstromszámú szabadalom • Tökvágókés

Megjelent lí)29. évi december hó 26 (í-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 95307. SZÁM. — XVIII/a. OSZTÁLY. Tökvágókés. Fehér Antal kereskedő és Kotrucz Floris asztalos Budapest. A bejelentés napja 1927. évi február hó 7-ike. A bejelentés tárgya tökvágókés, mely az eddigi tökgyaluknál használatos fakeretben, a szokott módon van elhelyezve. Az eddigi tökgyaluknak, melyek egy 5 hosszú, széles késből és számos, erre merőlegesen álló kis késből állanak, következő hibáik vannak: A számos kis kés a tökgyalu fakeretében csak tökéletlenül van megerősítve, 10 aminek következtében a kis kések könnyen kiesnek, másfelől pedig a nagy késnek és kis késeknek viszonylagos helyzete is könnyen megváltozhatik, aminek következtében a tök nem szeleteltetik fel egyenlő letesen, hanem több-kevesebb szál egymással összefüggően marad, vagy pedig némelyik kis késnek éle, a nagy kés síkján túlérve, a tökgyalúval dolgozó ujját sérti meg. Végül a számos kis késnek előállítása 20 és a tökgyalu fájában, külön-külön való elhelyezése körülményes, hosszadalmas és költséges. Mind e hibákat a találmány szerinti tökvágókés azáltal küszöböli ki, hogy a 25 kis kések a nagy késsel együtt, egy darabból készülnek oly módon, hogy a nagy kés síkjából bizonyos részek kihasíttatnak és megfelelően behajtva fogakká képez* tetnek ki, melyek a kis késeket alkotják. 30 A rajzon a találmánynak egyik példaképeim, kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető. Az 1. ábra a gyaluba szerelt tökvágókésnek 35 felülnézete, a 2. ábra a tökvágókésnek egy részét félig kész állapotban, a 3. ábra a tökvágókésnek egy részletét kész állapotban, távlatilag, a 4. ábra végül a tökvágókésnek egy rész- 40 letét a gyalu fájába szerelve, távlatilag tünteti fel. A találmány szerint tehát a tökgyalunak (b) nagykése és (g) kiskései egy darabból vannak előállítva. E célból a (b) 45 nagykésnek síkjából a (g) kis késeket, a (d) párhuzamos vonalak mentén való bevágások útján kihasítjuk, azután pedig az ilykép keletkezett (g) nyelveket, a 2. ábrán pontozottan feltüntetett (f) vonalak 50 mentén, a (b) kés síkjára merőlegesen kihajlítjuk, amiáltal a nyelvek a (b) nagy késsel egy darabból álló kis késekké alakultak. A (b) késnek végét, ismert módon, a tökgyalu (h) fájának (i) széllécébe erő- 55 sítjük, míg a (g) kis késeket a (h) fába süllyesztjük. Világos, hogy a találmány szerinti kiképzés folytán a fentemlített hátrányok elő nem fordulhatnak, hogy továbbá a találmány szerinti kés előállítási 60 költsége lényegesen kisebb és felszerelése is sokkal gyorsabban és biztosabban történhetik. A kést a tök haladásirányához, illetve a tökgyalú hosszirányához képest, előnyösen, ferdén (45° alatt) helyezzük el, 65 amiáltal a kis kések nem egyszerre, hanem egymás után hatolnak a tökbe, aminek következtében a gyalulás kisebb erővel, egyenletesen történik. A (b) nagy késnek a tökgyalu hosszirá- 70 nyához, illetve a tök mozgatási irányához képest való, ferde elrendezése mellett, a kis késeket alkotó nyelveket a nagy kés síkjából, a tökgyalu hosszirányára merőlegesen álló metszésekkel illetve vágá- 75