95277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz egyenirányító cellák elektródáinak előállítására

— 2 — (•söpörtök elemei között egyenletes nyo­mást érjünk el és a hőbefolyások okozta változások kiegyenlítessenek. Ha az egyenirányító szerkezetet egy 5 váltakozó áramú forráshoz kapcsoljuk, akkor az áram abban a periódusban amely­ben az aluminiumamalgamelektróda a ka­tódát képezi, a (dl, d4) nyilakkal jelzett irányban folyik, míg a sarkok megváltó­it) zásánál a (d2, d3) nyilak, irányában halad. A szerkezet tehát teljesutas egyenirányí­tást eredményez. A battéria természete­sen csak akkor töltetik, ha az egyenirá­nyító szerkezetből kijövő áram potenciálja 15 nagyobb, mint a battériapotenciál. A bat­téria kisütése azonban nem következik be. ha. a potenciál valamely oknál fogva siily­lyedne is, mert az anódaként ható alumi­niumamalgamelektródának ellenállása az 20 áramkört gyakorlatilag megszakítja. Ez a körülmény akkor is fontos, ha szűrő áram­kört használunk, mint a rádió felveveő készülékeknél, mikor a battéria töltetik. A 2. ábra szerint az egyenirányító szer-25 kezet nincs közvetlenül a váltakozó áram­forráshoz kapcsolva, hanem egy szűrő áramkör közvetítésével, mely megfelelő induktánciákat és kapacitást, pl. a szi­lárd, párhuzamosan kapcsolt (Ca, Cb) kon-30 denzátorokból álló kapacitásokat és az (L) induktánciát tartalmazza. Az ily szűrő áramkör a fogyasztási áramkörben az in­gadozásokat enyhíti és egyenletes egyen­irányító hatást biztosít. 35 Hogy az egyenirányító cellák számára sűrű, sima és szilárd elektródákat kap­junk, a találmány szerint különleges mód­szereket alkalmazunk, melyek általános­ságban vegyi folyamatok alkalmazásában 40 állanak. Sűrű elektropozitív elektródák előállí­tásának egyik módja a találmány szerint abban áll, hogy aluminiumlemezeket egy lényegében telített higanychloridoldatnak 45 fürdőjébe addig mártjuk be, míg a lemez és az oldat közti reakció aluminiumamal­gamnak egy aránylag sűrű és vastag ré­tegét nem létesítette. Az ily réteggel ellá­tott alumíniumlemez rézszulfidelektródá-50 val érintkezésben igen hatásos elektródát képez egyenirányító cellák számára. Az aluminiumlemezből ezen módon előállított elektróda igen nagy villamos túlterhelése­ket bír el. amennyiben sajátságos formá-55 lása folytán fokozott kapacitással bír, mely egyrészt onnan származik, hogy az amal­gam nemcsak felületi réteget, hanem a le­mez belsejébe hatoló és azt átható réteget alkot, másrészt pedig arra vezethető visz­sza, hogy az ily aluminiumamalgam és a 60 rézszulfidelektróda közti átmeneti ellen­állás kisebb, mint a más módon formált elektródák közti átmeneti ellenállás. Az említett elektropozitív elektródával együttműködő, rézszulfitból álló elektro- 55 negatív elektróda előállításának egy cél­szerű módja abban áll, hogy fémes rézből álló, aránylag vékony, pl. 5 mm. vékony ságú lemezeket egy reakciós kamrában kéngőzök hatásának vetünk alá, amikor is 70 a. kamrában egy nem oxydáló atmoszfé rát kapunk és a reakciót 150—500° C hő­mérsékletnél, még pedig előnyösen az utóbbi hőmérsékletnél foganatosítjuk. Ily kezelésnél az egész massza, egy aránylag 75 vékony magréteg kivételével, rézszulfiddá alakul, mely kemény, fekete, szilárd fém­szerű anyagot képez és kedvező egyenirá­nyító és egyéb elektromos tulajdonságok­kal bír, így pl. csekély ellenállással bír, §o miáltal a rézszulfürt (homiszulíidot) vagy a közönséges szulfidot, melyek egyenirá­nyító cellák elektródjaiban gyakran elő­fordulnak, felülmúlja. Az imént leírt mód szernél a, rézlemeznek kiindulási vastag- <<5 sága és az a hőmérséklet, melynél a lemezt a kéngőz hatásának alávetjük, fontos jel legzetességei az eljárásnak, amennyiben a megadott minimális hőmérséklet fölötti hőmérséklet szükséges, hogy a rézszulfür 90 (Cu2 S) képződését megakadályozzuk és a kívánt szilárd rézszulfidnak (CuS) képző­dését biztosítsuk. Habár a leírt módon készített elektró­dák egyenirányító cellákban való alkal 95 suázásnál sokkal magasabb hőmérséklete­ket bírnak ki, mint az eddigi elektródák anélkül, hogy megrongálódnának, azért azokat túlmagas hőmérsékletek és nedves­ség ellen még jobban biztosítandó, előnyö- 1® sen egy védő anyaggal vonjuk be Az ily biztosító bevonat előállításának egy előnyös módja abban áll, hogy az egyenirányító szerkezeteket összeszerelé­sük után egy áthatlaji masszával, pl. egy 10 cellulozevegyülettel vonjuk be. Ugyan­ezen cél elérésének egy másik módja ab­ban áll, hogy az egyenirányító szerkezetei egy szigetelő fürdőbe, pl. egy olajfürdőbe mártjuk be. Az utóbb említett módszer kii- 11 ionosén oly esetekben alkalmas, melyek­ben nagy sűrűségű áramoknak aránylag hosszú időn át kell hatásosaknak lenniök. Az utóbbi említett módon kezelt egyen­irányító szerkezet a 3. ábrában van fel- 11 tüntetve, melyben az egyenirányító szer­kezet a (J) tartályban van elhelyezve, mely utóbbi olajjal van töltve, miáltal a

Next

/
Oldalképek
Tartalom