95241. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány összecsappanható kocsifedelekhez

részeken tovahúzva kifeszítjük a szokásos módon, pl. a mellső üvegellenző (31) tartórúdjain rögzítjük; evégből a burkolat mellső (28) vége (32) szorítócsavarral el-5 látott (29) hüvelyrésszel van ellátva, melyet az említett (31) tartórúd felső (30) csapjára tolunk és azután a (32) csavart megfeszítjük. A burkolat ezen kifeszített helyzetéiben a (12) ernyővas önmagát meg-10 határozott helyzetben tartja, mely a burkolat legrövidebb hosszának felel meg. Hosszú' kocsiknál, melyeknél a kocsifedél burkolata a (15) ernyővastól kezdve a burkolatnak a (31) rudakon való mellső 15 megerősítéséig túlnagy .mértékben hajlana, le, a kocsivezető háttámlája fölött még iá (B) ernyővasszeirkezetet alkalmazzuk. Az utóbbi (27) fejrészeket hordó (20) tartórudafckal van ellátva, melyek a hát-20 támla üregeibe tolhatók be, midőn a kocsifedelet összecsappantjuk. Ekkor maga a (B) ernyővas a kocsivezető háttámlájának felső szélére fekszik fel, vagyis a 2. ábrán látható (B') helyzetet foglalja el. 25 Hogy a (B) ernyővas (20) rúdjait a felfelé kihúzott állásban rögzíthessük, evégből e rudak, mint a (4) és (5) ábrákból látható, kiálló (23, 24) peckekkel Amannak ellátva, melyek a. (21) tartón elrendezett 30 (22) tányér megfelelő (25) hasítékain áthúzhatok, Ha ezután a tányért elforgatjuk, akkor a peckek a tányér felső felületére felfekszenek ós ezzel meggátolják azt, hogy a (20) rúd isimét visszasüllyedhessen. 35 Hogy emellett azt is meggátoljuk, hogy a (20) rúd rázkódások folytán a (23, 24) peckeltnél fogva a (22) tányérra folytonosan felcsapódjék, evégből a. (26) rűgót alkalmazzuk, mely a peckeket kényszerhatás-40 sal a tányérhoz szorítja. A (26) rúgó egyik végén a (20) rúddal van összekötve, másik végén pedig a, kocsivezető háttámlájában megerősített (33) résznek kiálló toldatára támaszkodik. 45 Szabadalmi igények: 1. Tartóállvány kocsifedelekhez. jellemezve a kocsi mindkét oldalán elrendezett két-két. függélyes helyzetbe felfelé lengethető és vízszintes csuklórúd útján parallelogrammá egyesített tám- 50 rúd által, melyek közül legalább is az egyik kocsiernyővas gyanánt van kiképezve. 2. Az 1. igényben védett tartóállállvány foganatosítási alakja, jellemezve az (5) 55 csuklórúddal és a támrudak egyikével vagy ennek meghosszabbításával egyrészt forgathatóan, másrészt oldhatóan összekötött és e részekkel együtt merevítő háromszöget alkotó (15) feszítő- 60 rúd által. 3. A 2. igényben védett tartóállvány foganatosítási alakja, jellemezve a (4, 5, S) parallelogrammon kívül elrendezett merevítő háromszög által. 65 4. A 2. és 3. igényekben védett tartóállvány foganatosítáisi alakja, jellemezve kocsiernyővas gyanánt kiképezett (15) rúd által. 5. Az 1. igényben védett tartóállvány fo- 70 ganatosítási alakja, jellemezve az etv nyővas gyanánt kiképezett (4) támrúddal csuklósan összekötött további (12) .er,nyővas által, melyet a kifeszített fedél, feszültsége révén a, kellő helyzet- 75 ben tart. 6. Az 1. igényben védett tartóállvány foganatosítási alakja, jellemezve a kocsivezető háttámlája fölött függélyes helyzetet elfoglaló, a háttámla üregeibe 80 betolható támrudakkal ellátott további ernyővas által. 7. A 6. igényben védett tartóállvány foganatosítási alakja, jellemezve a kocsivezető ülésének falába elsüllyeszthető 85 függélyes támrudakon alkalmazott liarántpeckek vagy csapok és két egymással szembeníekvő ponton a liurántosapokat átbocsátó basítékokkal ellátott forgatható tányér, továbbá a kihúzott 90 állapotban a 'tányérra felfekvő csapokat ezen helyzetben kényszerliatásúan biztosíió rúgó által. 2 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest. 95251