95241. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány összecsappanható kocsifedelekhez
Megjelent 1929. évi december hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÚSAG SZABADALMI LÉTRÁS 9524.1. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Tartóállvány összecsappantható kocsifedelekhez. Piltzer György gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1927. évi március hó 12-ike. A különösen gépkocsik és motoros csónakok céljaira használatos összecsappantható kocsifedeleiknek eddigi tartóállványai a nürnbergi olló módjára vannak ki-5 képezve, a koesifedél szövetburkolata pedig a kocsiiernyővasakon van megerősítve. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy a kocsi -fedél felosappantott, kifeszített állapotában a kocsiajtók fölött a vasból való tar-10 tószerkezet részei foglalnak helyet, ami a be- ós kiszállás alkalmával az utasok fejsérülési veszélyével jár. Azonkívül a kocsifedél szövetburkolata vagy ponyvája a kocsifedél összeesiappantása alkalmával az 15 ernyővasak és a. tartórudak közé becsípődik, minek folytán a szövetburkolat oly nagymérvű igénybevételt szenved, hogy csakhamar lyukakat kap. Az összecsappantott állapotban a tartóállvány a bur-20 kolattal együtt vastag, visszatetsző nyalábot alkot. Végül pedig a legtöbb 'esetben alig lehetséges az, hogy a koesifedelet egyetlen személy csappanthassa fel. A találmány szerinti tartóállvány mind-25 ezen hátrányokat kiküszöböli és négyzet-, illetve derékszögű négyszögalakú nyílások létesítését teszi lehetővé, melyek nincsenek ferde támrudaikkal megzavarva, továbbá lehetővé teszi azt, hogy a tartó-; 30 állványt önmagáiban csappanthassuk fel, hogy csak eziután húzzuk rá a kocsifedél szöveitburkolatát, melyet összegöngyölve viszünk magunkkal a kocsin vagy más járművön. 35 A mellétkelt rajzon a találmány tárgyának példaképeni foganatosítási alakja vázlatosan van feltüntetve. Az 1. ábra a tartóállványt felállított helyzetében oldalnézetben, a ráhúzott ponyvát 40 pedig függélyes metszetben mutatja, A 2. ábrán az összeesiappantott tartóállvány, illetve az összegöngyölt burkolat látható. A 3. ábra metszet az 1. ábrának III—III vonala szerint, A 45 4. ábra a hosszú kocsiknál alkalmazott, aláíbb -leírandó kiegészítő ernyő vasszemkezet függélyes metszete nagyobb léptékbein. Az 5. ábra metszet a 4. ábrának V—V vo- 50 nala szerint. Mint az 1. ábrából látható, a (4) ós (6) tartórudak (7)-nél ós (8)-nál csuklósan vannak összekötve a kocsiszekrénnyel. Ezenkívül a két (4) és (6) rúd egymással 55 is csuklós összeköttetésben áll és pedig a vízszintes vagy közelítőleg vízszintes (5) rúd útján. A kocsiernyővias gyanánt kiképezett és ehhez képest (9) meghosszabbítással, továbbá (10) alátámasztó vagy fe-i 60 szítő fejrésszel ellátott (4) emyővas még a (11) csuklót hordja, melyen a (13) fejrésszel ellátott (12) ernyővas van csuklósan megerősítve. Végül az összefüggő (4, 6, 5) és (12) rendszert még ia (18, 16) tolda- 65 tokkal ellátott (15) ernyővas egészíti ki, melyet (19)-nél a (6) tartórúd (17) meghosszabbításával merev összeköttetésbe hozunk, xígyhogy az (5, 15) rudakból és a (6) rúdnak (17) meghosszabbításálból álló 70 háromszög létesül. E háromszögkapcsolat a (4) ós (6) rudakat meghatározott, célszerűen függélyes helyzetben tartja fogva, úgyhogy a (4) és (15) emyővasiak mozdulatlanul tartják meg helyzetüket, 75 A koesifedél (1) burkolatát, melyet a 2. ábrám látható (1') helyzetben, az összeesiappantott koesifedél tokjában összegöngyölt állapotban tartottunk, (12, 4) és (15) ernyővasak fölött, ill. a (13, 10) és (16) feji 80
