95152. lajstromszámú szabadalom • Magkivető szerkezet vetőgépekhez

mennyiségét a (3) vályúk hosszának változtatásával érjük el, ha ismert módon a (4) féltengely eltolásával a (2) dobot a (9) tárcsához képest eltoljuk, amint azt 5 az eredményvonalak ábrázolják. Fig. 3. és Fig. 4. a lent leírt magkivető egy másik példaképem foganatosítási alakját tüntetik fel, amelynél az (1) teknőben levő magvakba merül a (2) henger, 10 melynek palástján a (3) hosszgerincek kiképzésével (4) vályúk jöttek létre. Ez a (2) henger a (6) csavarral az (5) tengelylyel mereven össze van kötve, amely tengely ismert módon az (1) teknőhöz képest 15 hosszirányban elmozgatható és rögzíthető. A (4) vályúkat egyik végükön a (12) perem zárja le, míg a másik végfalat a (2) hengerre lazán feltolt (7) gyűrű alkotja, mely a henger keresztmet-20 szetéhez illeszkedő áttörésével a másik oldalon is lezárja a vályúkat, miközben résztvesz a henger forgásában, tengelyirányú eltolódás ellen a gyűrű forgását megengedő (8) bordák védik. A (4) vályuk-25 ból lehulló magvak felfogására és a talajba vezetésére a HO) maglevezető tölcsér szolgál. Működése a következő: Az (1) teknőben levő és a szokásos módon a (9) nyíl irányában állandó utánpótlással 30 lehetőleg egy magasságban tartott magtömegbe merülő (2) henger a (11) nyíl értelmében végzi forgását, miközben (4) vályúinak a henger (12) pereme és a (7) gyűrű közti része maggal telik meg, mely 35 a további forgás alatt a vályúban felfogott magvakat a (10) tölcsérbe önti. A magmennyiség szabályozása egyszerűen a (2) hengernek a (7) gyűrűben való jobbra vagy balra való eltolásával érhető 40 el, mely szokásos módon az (5) tengely megfelelő irányú elmozgatásával és rögzítésével történik. A Fig. 5. és Fig. 6. ábrázolta magkivető szerkezetnél, mely a magkivetés folyto-45 nossága mellett igen egyszerű szabályozással bír az elvetendő magvak mennyiségének beállítására, az (1) vetőszekrény két (6) végfalában, ill. (5) közfalakban foroghatóan ágyazott és szokásos módon 50 eltolható és rögzíthető (4) tengely szilárdan ül a (2) magelosztó korong, melyből a kerületén elrendezett tengelyirányú (3) lécek nyúlnak a tárcsára merőleges irányban, miáltal egyik végén nyitott 55 hengeres ketrec képződik. Ezen ketrec (3) léceihez simul egy a vetőszekrényhez kötött (7) félhengeres palást, melynek szélessége a lécek hosszával azonos. A (7) palást azon az oldalon, amelyen a ketrec (3) lécei lelíelé haladnak, tengely magas- 60 ságnyira az alkotókkal szöget képezve kb. másfél lécosztás hosszában ferdén van levágva, miáltal a (3) lécek előbb csak az egyik végükkel hagyják el a palástot és fokozatosan a további elforgás 65 folyamán az egész hosszon át elhagyják a palástot. A palásthoz van még erősítve a íerde (11) lemetszés magasságában a (8) maglevezető tölcsér. Működése a következő: A (4) tengely (9) nyíl értelmé- 70 ben való forgatásával a (3) lécek a (7) palásthoz simulva, a magokat maguk előtt tolják oly szélességben amennyire a palást burkolja őket, mindaddig, amíg el nem érik a (11) ferde lemetszését a pa- 75 lástnak, amikor is a magvak egymásután a léc egyik végétől kiindulva belehullanak a (8) levezető tölcsérbe. A kivetendő magvak mennyiségének csökkentését így a vetés ritkítását a (2) tárcsának a (7) 80 palástból való (12) nyílirányú kitolásával érjük el, mikor is a léceknek a palástból kinyúló részei magvakat nem emelhetnek a lécek ábrázolta alakja folytán. A (2) tárcsa eltolása és rögzítése a 85 (4) tengely révén történik, a magpótlás viszont a (10) irányában. Az imént leírt magkivető egy másik példaképem kiviteli alakját tünteti fel a Fig. 7. és Fig. 8., amelynél a fél hengeres 90 (1) magczekrény végfalaiban és (7) közialaiban ágyazott (4) tengelyen szilárdan ül a (2) lapátoskerék, melynek (3) lapátjai síkjukkal a (4) tengellyel szöget zárnak be. Ezen lapátos kerék lapátjai 95 az alsó kerületen a magszekrénybe beerősített (1) teknő burkolja, az egyik oldalon az (5) lap simul hozzá, miáltal vályú képződik. Ezen (5) oldallap, mely a tengely fölé emelkedve közfalként is 100. szerepel, a lapátoknak a magtömegből való kiemelkedésénél kb. a tengely magasságában egy lapát szélességnyire a mozgó sugárral állandó szöget bezárva távolodik el az (1) palásttól. A másik 105 oldalon a (6) oldallap oly módon zárja el a kereket, hogy egyrészt megengedi a magok felszedését, másrészt a lapátos kerék síkjából kiálló magvakat (13) íveit részével lesepri. Az (5) mellső oldallap 110 egyik falát képezi a (8) maglevezető tölcsérnek. E tölcsér (9) fala (14) csap körül a (10) rúd által elállítható és szokásos módon rögzíthető a vetéssűrűség szabályozására. 115 Működése a következő: Amint a (2) kerék a (12) nyíl irányában forgásba jő, a (3) lapátok az (5) falhoz simulva megtel-