94957. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolófej önműködő vasúti járműkapcsolókhoz

síkhoz rézsútosan álló (1) terelőfelület alkot,.iák. Az utóbb említett (1) felület átfoghatja a fej egész szélességét, lehet azonban rövidebb is, terjedhet pl. csak az 5 (L1—Ll vertikális hosszanti középsíkig, amint azt pl. a 4a. ábra mutatja, anélkül, hogy e rövidebb kivitele következtében a fej terelőképessége megváltoznék. Ellenben a fej terelőképessége ineg-10 növelhető (tl, í'2) terelőnyúlványok alkalmazása által anélkül, hogy ezáltal a fej súlyát számbavehetően növelnők. A. (tl) terelőnyulvány a (Vo) felső csúcson vertikálisan áll, míg a (t"2) terelőnyulvány 15 horizontális irányban, oldalt van elrendezve. Ha a leírt módon szerkesztett két fej egymással találkozik, úgy a fejek oldaldifferenciáit a,z (S), illetőleg (1) terelő-20 felületek egyenlítik ki, míg magassági irányban a (h) felület terel. A fejek teljes egymásbahatolása után a felső (Vo) csúcs a másik fej leírt pihenőjébe fekszik, míg az alsó (Vu) csúcs a szembenálló fej (1) 25 felületének hátsó felületére fekszik fel. Ekkor mindkét fej (S) ós (1) felületei teljes kiterjedésükben egymáson feküsznek, tehát kölcsönösen átviszik az ütköző erőket. A (tl) és (t2) nyúlványok megnövelik 30 a terelőképességet, amennyiben a (tl) nyúlványnak az (S) terelőfelülettel párhuzamos éle, az esetben, ha a két fej között nagy magassági különbség van, a másik fej (S) terelőfelületével a (t2) nyúlvány 35 (la. ábra) alsó, horizontális éle pedig a fejek nagy oldal és magassági differenciája esetén a másik fej (h) terelőfelületével dolgozik együtt és pedig akként, hogy a (tl) nyúlvány oldalirányban, a (t2) nyúl-40 vány pedig magassági irányban terel, A két egymásban fekvő kapcsolófej összekötésére tetszőleges kapcsolószervet alkal mazhatunk, pl. olyat, aminőt a törzsszabadalomban ismertettünk. 45 A 2a. és 2b. ábrákban feltüntetett kapcsolófej a fent leírt fejtől abban különbözik, hogy a fej egész szélességét átfogó (S) terelőfelület nem sík felület többé, hanem térbeli görbe felület, amelynek alkotó gör-50 béje középső részében sinus alakú (2b ábra). Ezáltal a terelőfelületen a vertikális irányban haladó (N) orr alakul ki, amely a fej vertikális hosszanti középsíkján átnyúlik, valamint ezen orr mögött 55 egy (A) pihenő, amely a zárt kapcsolóban a másik fej (N) orrának felvételére szolgál, A fejek egymásba hatolása hasonló módon folyik le, mint azt az la—lb. ábrái? kapcsán ismertettük. Az (S) és (1) terelőfelületek e kiviteli alaknál is egyúttal 60 mint ütközőfelületek szolgálnak, ezenkívül azonban az egymás mögé fogó orrok ü kiviteli alaknál belső fogófelületük és a hosszanti középtengely relatív helyzetének megielelőleg a vonóerőnek legalább is 65 egy részét átviszik. E fejen is az ismert kapcsolótüsök használható a fejek összekötésére, célszerűen járunk el azonban, ha a tüsköt a 3a.—3c. ábrákban feltüntetett módon rendezzük el, amely elrendezés ily, 70 orral kiképezett, kapcsolófej esetén különösen célszerű szerkezeti megoldás. A példakénti kiviteli alaknál egy (B) tüsök a (Vo) felső csúcs mellett kiképezett toldatban van elrendezve és a szaggatottan 75 rajzolt rúgó behatása alatt áll, amely rúgó a tüsköt állandóan előre nyomja, A fej túlsó oldalán kiképezett (D) toldatban, ugyanolyan magasságban, mint a (B) tüsök, a másik fej tüskének felvételére 80 szolgáló (F) vájat van kiképezve. Az egymásba hatolt fejeket a (B) tüskök és az (N) orrok mereven rögzítik. A kapcsolófej oldása céljából az egyik tüsköt hátra htizzuk. A karrendszer, amely a tüsök fnozga- 85 tására szolgál és amely nem képezi e találmány tárgyát, akként van kiképezve, hogy a saját fejében levő tüsök hátrahúzásával egyidejűleg a másik fej tüskét az (F) nyílásból kitolja, miáltal a kapcsoló 90 nyílik. A tüsök felvételére szolgáló toldat (U) homokfelülete a fej hosszanti vertikális középsíkjához bármely szög alatt hajolhat, úgyszintén a másik (D) toldat (T) homlokfelülete is, azonban célszerűen 95 úgy rendezzük el őket, hogy a szembenálló fejek e megfelelő homlokfelületei az egymásbahaladás után egymásra felfe kiisznek, amint azt a 3c. ábra mutatja. Ebben az esetben a fejek összehaladásának 10 utolsó fázisában e felületek mint terelőfelületek szolgálnak, míg az egymásban fekvő fejekben mint ütközőfelületek működnek. A 3a—3c. ábrákban feltüntetett fej 10 terelőképességét tovább növelhetjük azáltal, hogy a (Vo) csúcs alsó részét egy járulékos (fi) felülettel (4a—4c. ábrák) lerézseljük, amely felület a hosszanti vízszintes középsíkhoz rézsútosan áll és elül- 11 ről hátrafelé halad. Az (f2) felület a másik fej hasonló (fl) felületének ütközőfelületeként szolgál, amelyre az utóbbi felfekszik. Ezért ezen (t'2) felület ugyanolyan magasságban van elrendezve, mint az (fl) felü- 11 let, de hátulról előre halad. Mint már az la. és lb. ábrák kapcsán említettük, nem szükséges, hogy az (1) felület az egész fej