94854. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek, főként ón, ólom réz antimon, bizmut és cink kiválasztása ötvözetekből és mechanikai keverékekből

Meg.iclent 1939. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI JkSSK, SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94854. SZÁM. — Xll/d OSZTÁLY. Eljárás fémek, főként ón. ólom, réz, antimon, bizmut és cink kiválasztására ötvözetekből és mechanikai keverékekből. Bischitzky Ferenc vegyész Aussig* a/E (Csehszlovákia). A bejelentés napja 1927. évi május hó 21-ike. A találmány eljárásra vonatkozik ónnak gyakorlatilag teljes kinyerésére ötvözetekből és mechanikai keverékekből, úgymint ötvényvakarékokból, eszterga-5 hulladékokból, ötvényekből stb. rendkívül kedvező gazdasági körülmények között és lényege az, hogy az óntartalmú lémet vagy lémkeveréket forró sósavban feloldjuk, mimellett az ellenáram elve szerint 0 alkalmazott sósav disszociációhatásának fokozására katalitos hatású sókat, ú. n. pufferoldatokat, adagolunk és a többi nehéz iém egyidejűleg képződő kloridjait folytatólagosan kiválasztjuk. A katalitos 5 hatású sók kedvező befolyást gyakorolnak a bontás tökéletességére és a kívánatos reakció értelmében zavarják meg az egyensúlyt, mely egyrészt a rézkloridra és antimonkloridra in statu nascendi [0 ható hidrogén, másrészt az elemi rézre és elemi antimónra újból visszaható sósav között fennáll. Megállapítottam, hogy puITerok'ftokhoz minden sósavban old ható só alkalmas, így pl. kloridok, szulfá!5 tok, foszfátok, borátok stb., különösképen az erősen disszociáló sók, ú. m. a kalcium klorid, nátriumszulfát megnéziumklorid, nátriumklorid, rézklorid és máseffélék. Fémes ón kinyerésére a legkülönbözőbb 10 eljárások ismeretesek. Eltekintve az ónércek tisztán kohászati feldolgozásától, melynek a találmány tárgyához semmi köze, ezek az eljárások abban állnak, hogy a kiindulási anyagokat egyéb különleges 15 szabályok betartása nélkül, általános analitikai alapelvek szerint ásványi savakban oldják és az oldat telítése után az ónt esetről-esetre, alkalmas módon — fő ként elektrólitosan — leválasztják. Oldószer gyanánt leginkább sósavat al- 40 kalmaznak, bizonyos esetekben használják azonban a teljesen más reakcióle folyással járó kétbázisos kénsavat vagy salétromsavat is, adott esetben a szűkebb vagy tágabb értelemben vett király vizet, 45 azaz sósavat valamely oxidálószer, ú. m. szabad sáléi romsav, klorátok, nitrátok, kromátok, klór stb. hozzáadásával. A találmány szerinti eljárás a fenti ismeretes eljárásoktól abban különbözik, 50 hogy a sósavhoz kizárólag katalitos hatású sókat adagolunk, mimellett az egyidejűleg alkalmazott ellenáram-elvvel kapcsolatban, az eljárás eddig gyakran megkísérelt, de soha el nem ért gazdasági 55 szempontból kifogástalan foganatosítása válik lehetővé1

. A sóhozagok kifejezett katalizátorok, mert az oldási reakcióban semmiképen részt nem vesznek. Ezek a sók ezáltal lényegekben különböznek 60 azoktól az oxidáló hatású sóktól, melyeket eddig az ismert eljárásoknál a sósav hoz oxidálószer gyanánt adagoltak. A találmány szerinti eljárást úgy foganatosítjuk, hogy a fel nem oldódott elemi 65 réztől és antimóntól való elválasztás és az ólomklorid lecsapása után friss sósav hozzáadásával szakadatlanul feldúsított sósavas ónklorüroldatot az ellenáram elvének megfelelően egészen gyakorlati te- 70 lítettségéig iriss fémre hagyjuk behatni. Ilyen módon sikerül egészen meglepő, eddig soha el nem ért módon 100 rész sósavban 25 rész ónt feloldani. A gyakorlatilag telített ónklorüroldat- 75 ból az ónt ismert módon úgy állítjuk elő, hogy az oldathoz meszet vagy krétát adunk; szűrés útján az előállott kaleium-