94818. lajstromszámú szabadalom • Kissurlódású csapágy

fokig a lökés irányával ellenkező irányban vivődik át, míg a külső görgőpályagyűrűben fellépő reakciónyomás a lökés irányában vitetik át. Ily módon a lökés 5 következő fázisában a görgő a maga szabványos forgási irányából bizonyos mértékben kiforgattatik. Ennek folytán a görgő geometriai tengelye, mely gyakorlatilag egybeesik a görgő forgási tengelyével, 10 szükségképen bizonyos szöget képez a rendszer forgási tengelyén és a görgő középpontján átmenő síkkal; ennek folyományaként a görgő, illetve ennek geometriai tengelye a rákövetkező fázisban még 15 nagyobb szöget kénytelen képezni az említett sík szabványos helyzetével, vagyis a görgő a hatóerővel szemben reakcióhelyzetet foglal el. Amidőn a reakciószög elérte a maga maximális értékét, akkor az 20 elsősorban említett szög zéróra csökkent. A reakciószögek nagysága a ferdeirányú lökés kinetikai energiájától és az összes görgők reakcióerőinek összegétől függ, mely reakcióerők a pergető erők, vala-25 mint a lökések axiális komponenseinek összegével egyenlőek. A periódus fordított fázisában a megfordított viszony áll be, csupán azzal az eltéréssel, hogy ez esetben a rugalmassági erők érvényre jutnak és a 30 görgőt a maga szabványos forgási síkjába visszahozzák. A pergető erők a görgőknek a reakcióhelyzet elfoglalására irányuló törekvése alatt a görgők mozgásait késleltetik és így gyakorlatilag véve hát-35 rányosak. Ez utóbbi szempontból a görgőnek közömbösnek kellene lennie, vagyis a görgőt akként kellene szerkeszteni, hogy pergető erői zéróvá váljanak. Másfelől azonban a rugalmassági erőknek döntő je-40 lentőségük van, mert minél nagyobbak ezek az erők, annál nagyobb a csapágynak axiális nyomásokkal szembeni ellenállóképessége a görgő tengelyirányú és forgási alkotójának előre meghatározott kü-45 lönbsége mellett és pedig még nagyobb mértékben, mint radiális terhelésnél, minthogy a reakciószögek és így a teher axiális komponensei nagyobb mértékben növekednek, mint a rugalmas összenyomás. 50 Mint említettük, a görgő alkotójának görbületi sugara és a görgőpályák alkotójának görbületi sugara közötti viszonynak olyannak kell lennie, hogy az érintkezési felület tengelyirányú kiterjedése egyenlővé vagy nagyobbá váljék, mint az (1) és 55 (2) görgőpályagyűrűben kiképezett (6) és (7) hornyok szélessége, még mielőtt a gyűrű anyagában fellépő feszültség elérné a rugalmassági vagy kimerülési határt, úgyhogy teljes törési vagy szakadási 60 jelenségeket elkerülünk. Ezenkívül a görgőket, mint szintén említettük, célszerűen akként szerkesztjük, hogy az említett görbületi sugarak közötti különbség olyan legyen, hogy nagyobb terheléseknél az érint- 65 kezés a görgő hosszának nagyobb része mentén, kisebb terheléseknél ellenben a görgő hosszának csupán kis része mentén álljon be. Szabadalmi igények: 70 1. Kissurlódású csapágy, melynél a gördülőtestnek, valamint az egyik vagy mindkét gördülési pályának görbevonalú alkotója van, jellemezve az egyik 75 vagy mindkét pályagyűrűnek a pályafelülettel ellenkező oldalán kiképezett gyűrűalakú mélyedés vagy horony által, melynek szélessége, valamint a gördülőtest alkotójának görbületi sugara 80 és a pálya alkotójának görbületi sugara közötti különbség akként van megszab va, hogy bizonyos terhelésnél a pálya és a gördülő test közötti érintkezési felületnek tengelyirányú. kiterjedése 85 egyenlő vagy nagyobb, mint a pályagyűrűben lévő mélyedés vagy horony szélessége, még mielőtt a gyűrű anyagában fellépő feszültség elérné a rugalmassági vagy kimerülési határt. 90 2. Az 1. igényben védett kissurlódási csapágy íoganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy a gördülő test hossza kisebb, mint annak átmérője. 3. Az 1. igényben védett kissurlódási 95 csapágy íoganatosítási alakja, jellemezve akként szerkesztett pályagyűrűk által, hogy a gyűrűk anyagában fellépő maximális hajlítási igénybevétel (feszültség) mindig kisebb, mint a gör- lOi dülő testek és a pályagyűrűk közötti érintkezési felületben fellépő maximális feszültség. 1 rajzlap melléklettől. Pallas nyomda, Budapest. 94807