94764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóz és papír előállítására szalma, esportó, sás és hasonló nyersanyagokból

Megjelent 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 94764. SZÁM. — XlII/a. OSZTÁLY. Eljárás cellulóz és papír előállítására szalma, espartó, sás és hasonló nyersanyagokból. Dr. Riiiniaii Erik Ludwig- vegyész Djursholm. A bejelentés napja 1927. évi március hó 16-ika. Svédországi elsőbbsége 1926. évi április hó 7-ike. Szalmából készült cellulózt eddig kizárólag más cellulóz adaléka gyanánt használtak, finomabb posta- és írópapir gyártásánál. Az ilyen cellulóz előállításánál főleg arra törekedtek, hogy gyengén mosott és gyengén fehérített cellulózt kapjanak, s e célból a szalmát 4—6 atim. túlnyomásnál főzték. Az ily módon termelt cellulózrostok azonban rövidek és gyengék voltak. Újabban egy más módszert ajánlottak, mely szerint a szalmát előbb alacsony, kb. 100 °-nyi hőmérséken nátronlúggal kezelték, úgyhogy „íélanyag" (Halbzeug) keletkezett, melyet klórral alakítottak át cellulózzá melyet azután szokott módon pl. fehérítés céljából utánkezeltek. Ezen módszer azonban még az előbbinél is rövidebb rostii cellulózmasszáit szolgáltatott, úgyhogy csak igen elvétve használták. A jelen eljárás révéin szalmából* espartóból, sásból és hasonló nyersanyagokból a fentemlített ismeretes szalmaeellulózé'ól teljesen eltérő sajátságú cellulózt s egy további eljárás révén az így létesített cellulózból bizonyos célokra igen kívánatos sajátságú papirt állíthatunk elő. A cellulóz előállítására vonatkozó eljárás lényegileg abban áll, hogy a nyersanyagot nát riumszulfidok jelenlétéiben vagy azok nélkül nátronlúggal 100° fölötti, de 140°-ot meg nem haladó hőmérsiéken főzünk, úgyhogy a nyersanyagbam lévő enyvanyagok na roncsoltassanak el, mire a főzés befejeztével a cellulózinak a hulladéklúgtól való elkülönítését legfeljebb 50°-nyi h > mérsékeli végezzük, úgyhogy az enyvanyagok a cellulózból ne oldassanak ki, hanem a cellulóznak papirra való feldolgozása alkalmával hasznosíthatók 40 legyenek. A nyersanyag közönséges rozs-, búza-, árpa- vagy zab-, szalma., vagy sás, tengeri- vagy rizsszalma, espartó, cukornád, napraforgószár, pamutnövény, papyrus vagy más növény- 45 anyag lehet. A cellulózrostoknak a hulladéklúgtól való elkülönítése alkalmával legcélszerűbb az egész masszát az elkülönítés előtt kb. 30°-ra lehűteni s a tulajdonképeni mosást hideg mosófolyadékok- 50 kai és hideg vízzel végezni. Lehet azonban a hulladéklúgnak a cellulózból való elválasztásakor jó eredménnyel úgy is eljárni, hogy a hulladöklúg főtömegét kb. 50°-nyi hőmérséken különítjük el, mire a. tulaj- 55 donkéipeni mosást legfeljebb 30° hőmérsékű mosó folyadékkal és mosóvízzel eszközöljük. A hulladéklúgot a cellulóztól legcélszerűbb forgó szűrő révén elkülöníteni, minthogy a diffuzőrökön való közön- 60-séges mosás a cellulózban jelen levő enyvanyagck folytán ezen esetben nem alkalmazható. Az ilyen módon készült (a következőkben szalmacellulóznak nevezett) cellulóz, 65 mely a feldolgozott nyersanyagban jelen volt enyvanya.g'okat is tartalmazza, közönséges papirgépeken különböző, bizonyos célokra kívánatos sajátságokkal bíró különleges papírokká dolgozható fel. Ha pl. 70 ia szalmacellulózt hollánderben gyengén szoruló késeikkel őröljük meg, úgyhogy a cellulózrostok ne vágassanak és szakíthassanak el, 65—80 Schopper—Riegler-őrlési fokú masszát kapunk, melyből alkalmas papirgépeken pergamentpapirt vagy zsírálló papirt készíthetünk. • 65—75 S.—R.-őrlési fokú massza kitiinő zsírálló papirt