94468. lajstromszámú szabadalom • Nyomtató és karbonizáló mű

Megjelent 1930. évi január hó 15-én. ___ MAGYAR KIRÁLYI jftHgm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94468. SZÁM. — IX/e. OSZTÁLY. Nyomtató- és karbonizálómű. Dr. Ilodler Ernst gyárigazgató Zürich, Bősek Andreas g-yáros Wiehe és Masehineiifabrik Augsburg-JVüinberg-A.-G Aug-sburg-. A bejelentés napja 1926. évi december hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1925. évi december hó 30-ika. A találmány oly űrlapok vagy iratminták előállítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik, melyek mellső oldala hordja az űrlap vagy iratminta nyo-5 matat, hátsó oldala pedig az átíró-felület-1el van ellátva. Átírópapírok gyanánt lényegileg az ismert szénpapírokat használják. melyek hátsó oldala az úgynevezett szénpapíriestékkel vagy megfelelő összelő tételű egyéb festékkel van bevonva. A szánpapíríestók oly massza, mely egy vagy több festékanyagot viasziban vagy különböző viiaszkok. olajok és zsírok keverékében finoman ós egyenletesen elosztva 15 tartalmaz és mely rendes hőmérsékle en szilárd. A festék felvitele céljából a papírpályát merítőhenger felett húzzák tova. mely a íelhevítés által cseppfolyósított festéket egy fürdőből kiemeld, mimellett a 20 piapírpálya sebessége és a inerí'őhenger kerületi sebessége egymástól eltér, úgyhogy a henger felülete a piapírpályához képest súroló mozgást végez, és a festéket a papírra rákeni. A felvitel után a festető ket lehűtik és ez gyorsan megszilárdul. A.z ily módon felvitt szénpapírfesték előnye, bogy a megszilárdulás után nem piszkít. Az ismert eljárás hátránya azonban, bogy nem alkalmas oly átírófelületek elő-10 állítására, amelyek nem terjednek ki a papírpálya teljes hosszára és szélessigére. Ily ieliiletek előállítására nyilvánvalóan azon lel!evésből kiindulva, hogy megosztott átíró felületeknek szénpap í r f estékkel :5 való előállítása nem lehetséges, más eljárást alkalmaztak, mely azonban silányabb minőségű termékeket szolgáltat. Az ilyen felületek előállítására ugyanis eddig, közönséges nyomdai festékeket, pl. typographáai vagy lithographiai festékeket haszr 40 Háltak, amelyeknél megfelelő hozagok segélyével a lirnis ellakkosodását és ennek folytán a festék beszáradását megakadályozták. Az ilyen átírófelületeket közönséges nyomdai gépeken, gyorssajtókon vagy 4,5 roíáeiósgépeken nyomtatják. Az ilyen módon előállított átíróíelületek nagy hátránya azonban, hogy piszkítanak, ami az ilyen űrlapokkal vagy iratmintákkal dolgozó egyének számára rendkívül kellemetlen. A piszkítáis mértéke ezen űrlapoknál 50 vagy iratmintáknál közvetlenül nő az átíróerővel. Ezenkívül az ilyen űrlapok vagy iratminták aránylag rövid idő múlva elveszítik festék Ieadókép esség iiket, miután a festék szárad; az ilyen nyomtat- 55 ványok ennéliogva nem raktározhat ók. Ezen eljárás alkalm amsánál nyilvánvalóan azon téves felfogásból indultak ki, hogy a szónpapírfesték segélyével élesen elhatárolt átírófelületek, amelyek a papír- 60 mczgás irányában vagy ehhez képest harántiránybam vannak megosztva, nem állíthatók elő. A feltalálók már most azon felismerésből indultak ki, hogy ezen felfogás helytelen és beható kísérletek segélyé- 65 vei gyakorlíutilag iis kim-ufiatták, hogy a karbonizáló eljárásnál is lehetséges tökéletesen éleyen elhatárolt, a papírpálya hossza irányában és harántirányban megosztott felületek létesítése. 70 A találmány érteiméiben az ilyen felületeket oly módon állítjuk elő, hogy szónpiapírfestáfcszerű átírófestéket, mely ön-