94432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás celluloza előállításátra növényi rostok feltárása útján
4. hidráit fenolok, pl. ciklohexanol (hexahidrofenol) Cf i H] 2 0; 5. naltolok, pl. a-nattol (oxinaftalin) C1 0 H8 O; 5 6. Hidráit naftolok, pl. oxinaftalintetrahidrid CÍ O H1 2 0 vagy oxinaftalinclekahidrid C, 0 H, 8 0; 7. metilci klohexanol (hexahidrooxitoluol) C7 Hl t O; 10 8. polioxidok, pl. rezoreian (dioxibenzol) CgH^Oo; 9. oxiszulfonok, pl. szulfonoxibenzol Cj 2 PIj 0 O2 — S02 ; 10. a felsorolt anyagok szulfosavai vagy 15 karbonsavai és ezeknek a savaknak sói, ezek közül azok a fémsók is, amelyek hevítésnél bomlást szenvednek ós egyrészt oxivegyületeket, másrészt szullitokat vagy karbonátokat adnak, mint pl. oxibenzol-20 szulfosav C,,H4 OH. SÜ,H vagy oxibenzolkarbonsav C,,H4 OFl. COOH és ezek nátriumsói C,.H ( OXM. SO,Na vagv C0 H4 ONa. C02 Na; 11. a fenol és homologjainak funkcio-25 nális származékai és pedig olyanok, amelyek alkil- és adott esetben arilcsoportokat tartalmaznak, amelyek alkalival való összeömlesztésénél lehasadnak, feltéve, hogy egy vagy több olyan oxicsoportjuk 30 van, amelyeknek hidrogénatomja fémmel helyettesíthető. A felsorolt anyagok homologjai és homologszármazékai szintén használhatók. A mono és polioxi-vegyületek az oxieso-35 port hidrogénjének fémmel való helyettesítése mellett a magban vagy az oldalláncban klór-, bróm-, jód- vagy nitrocsoportokkal lehetnek helyettesítve, Dioxivegyületeknél egy hidrogén atom, poli-40 oxivegyületeknél több hidrogén atom alkil-, aril- vagy acetilcsoporttal is lehet helyettesítve, hacsak még legalább egy oxicsoportha. fémes kation helyettesíthető. Ezeknek az anyagoknak molekuláris tó szerkezete nem lényeges. Az anyagok közül többet egymással elegyítve is alkalmazhatunk. így pl. orto-, meta- és parakrezolt külön-külön vagy egymással keverve is felhasználhatunk. 50 Az említett fémek — mint kationok — a felsorolt oxivegyületekkel — mint anionokkal — sószeríí vegyületekké, pl. fenolátokká vagy fenolalkoholátokká egyesülnek. Az ionokat külön-külön vagy már 55 sókká egyesítve, hidegen vagy melegen hozhatjuk össze a növényi rostokkal. A feltárás eéljair cl cl szóban forgó vegyületeket legcélszerűbben oldatok vagy állandó, azaz szét nem váló emulziók alakjában használjuk fel. Ha ilyenek előállí- 60 tása nehézsegekbe ütköznék, úgy az oldatok kicsapódását, illetve az emulziók szétválását magában véve ismeretes módon bizonyos anyagok adagolásával akadályozhatjuk meg. Ilyenek pl. ricinusolaj- 65 szappan, ciklohexanol C6 H1 2 0, huminsavas sók. Ezek közül a hozagok közül szükség szerint olyanokat választhatunk ki, amelyek a főzőlúg feltáró hatását a növényi rostra fokozzák, csökkentik vagy 70 nem befolyásolják. Mindenesetre közömbös az, hogy az ionokat vagy sókat, oldat, illetve emulzió alakjában vagy oldatlannl az oldó-, illetve emulgálószer jelenlétében hozzuk össze a növényi rostokkal. Aa 75 anion- vagy a kation-alkatrész csekély fölöslegben oldatban is lehet jelen. A növényi rostok gyorsabb áthatolása céljából alkáliás, neutrális vagy gyengén savanyú sókat, pl. trinátriurnfoszfátot 80 Na ,1'it, (bazikus, gyengén alkáliás, neutrális vagy savanyú kémhatású gyenge savakat, pl. fémbázisokat, alifás vagy aromás alkoholokat, fenolalkoholokat, valamint ezek homologjait és funkcionális-; 85 származékait adagolhatjuk; ez utóbbiak alatt olyan fenolszármazékok értendők, amelyeknek szerkezete ismeretlen. Ugyanerre a célra katalitos hatású hozagokat, pl. bariumszuperoxidot is használhatunk, 90 A kezelés tartama (a főzési idő) a feltárandó növényi rostok fajától és minőségétől, a főzőlúg összetételétől és koncentrációjától, a főzőlúg, illetve főzendő tömeg esetleges mozgásától, az alkalma- 95 zott hőmérséklettől és nyomástól függ. A feltárást lényegesen gyorsíthatjuk, ha a főzés előtt a rostokhoz tapadó és bennük foglalt levegőt, pl. vákuum alkal nmzásával eltávolítjuk vagy más gázok- io( kai kiszorítjuk. Amint a legtöbb kémiai reakció a hő mérséklet a nyomás vagy mindkettő növelésével gyorsítható, úgy az új eljárással is gyorsabban tárhatók fel a növényi íoe rostok, ha magasabb hőmérsékleteket vagy nagyobb nyomásokat alkalmazhatunk. Ha ily körülmények között az a. veszely fenyegetne, hogy a főzőlúgok pl oxidáció folytán elromlanának és ezáltal m hatékonyságuk csökkennék, úgy ezt meg akadályozhatjuk azzal, hogy a íőzőlúgokhoz már eleve vagy í'őzés közben neutrális vagy alkáliás kémhatású redukáló hozagot adagolunk, pl. a kénessav neutrális sóit, mint Na2 SO? > , a hangyasav sóit, pl. CH-COONa, a borkősav alkalisóit, pl C4 0( ,H_,Naa , az almasav alkálisóit, pl.
