94426. lajstromszámú szabadalom • Villamosan hajtott emelőmű
Megjelent llKíO. évi február hó 1-éii. MAGYAR KIRÁLYI SZAKAI)ALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 944SÍ6. SZÁM. V f. OSZTÁLY Villamosan hajtott emelőmü. Demag- AktieiigeselLschaft Duisburg-. A bejelentés napja 1927. évi május hó 14-ike. A találmány tárgya oly emelőmű, mely villamos csigasorok módjára helytállóan, tovaniozgat hatóan vagy kngethetőein függeszthető íel avagy iutómacskákon vagy 5 máseiióléken erősíthető meg. Míg azonban a villamos csigasoroknál a köteleket hajtó alkatrész gyanánt dobot alkalmaznak, melynek nagyobb emelési magasság esetén tetemes hoszúságot kell adni, addig 10 a találmány szerint, az emelőkötelek haj tására hajtótárcsákat alkalmazunk. Ezzel mindenekelőtt az emelőműnek lényegesen kisebbre szerkeszthető alak jára teszünk szert. Ezenkívül azonban a 15 kiképzés egyáltalán íüggeilen az emelési magasságtól, minthogy az utóbbi csupán a két hat j tó tárcsa köré csavart kötél hoszsza által van megszabva, tehát úgyszól ván korlátlan. Nem is szükséges az emelő-20 művet bizonyos meghatározott emelési magasságra számítani és gyártani, hanem elegendő minden terhelés számára csupán egyetlen mintát raktáron tartani. A találmány szerinti kiképzés továbbá azt az 25 előnyt nyújtja, hogy mindkét lecsüngő kötélvéget láthatjuk el teherlelvevő. elemekkel (horgokkal, fogókkal sib.). Mialatt tehát a ielső kötélvégi ől a terhet leveszszűk, ugyanakkor a másik, alul lévő kötél-30 végre mindjárt egy újabb terhet akaszthatunk és megfordítva. A kötélvezető hasítékok oldalt; a tok palástjának majdnem léi kerületére terjeszthetők ki, úgyhogy módunkban áll 35 a kötelet a köpenyből oldalirányban is, sőt akár vízszintesen kivezetni. Ez pl, akkor előnyös, ha az emelőműnek zsákemelőgép gyanánt való alkalmazásánál a teher valamely alacsonyan fekvő helyről magasabban fekvő helyre, ill. megfor 40 dítva továbbítandó, vagy ha az emelőműnek építési ielhúzómű gyanánt való alkalmazásánál a kötélvégeket oldalas terelő görgőkön vezetjük avégből, hogy a kötélvégeket egymástól lehetőleg nagy 45 távolságban tartsuk, mivel ez esetben a ieliüggeszteindő tárgyak (vedrek) meglehetősen tériogatosak. A terheletlen köiélvég feszültségét a horgokkal ós esetleg pótsúlyokkal idézzük 50 elő. Ez egyúttal azt az előnyt nyújtja, hogy a végkikapcsolót vagy hasonló biz tonsági készüléket megtakaríthatunk. Amikor ugyanis az egyik, horgokkal vagy súllyal nehezített kötélvég a pad 55 lóra vagy más alátétre felíekszik, akkor a kötél és a hajtótárcsa közötti súrlódás megszűnik és a másik kötélágon léve teher nem emeltetik tovább. Nehogy a terheletlen kötél a hajtó- 60 tárcsa vezető barázdáiból kiugorhassék, evégből a tok falát szorosan a tárcsák palástjához helyezzük, úgy hogy az a kötél vezetéke gyanánt szolgál. A hajtómotort célszerűen eltolható 65 armatúrával látjuk el, mely önműködően lékeződik le. Ezt azzal érjük el, hogy az axiális rúgónyomás alatt álló mótortengelyre fékezőkúpot szerelünk fel, melynek ellenkúpját a köpenyfedél vagy 70 mótorpajzs alkotja. Az áram megszűnésekor a rúgó az armatúrát eltolja és a iékezőhelyzetbe hozza, úgy hogy a teher minden helyzetben 1 '"ggve marad és a tehernek szándékolatlan leereszkedése 75 nem következhe ik be. A kötélvégeket, ahelyett hogy azokat szabadon hagynók lecsüngeni,. a tokon
