94365. lajstromszámú szabadalom • Ajtó- és ablakkilincsekhez, forgattyúkhoz és hasonlókhoz való megerősítés

Megjelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94365. SZÁM. — Vlll/d. OSZTÁLY. Ajtó- és ablakkilincsekhez, forgattyúkhoz és hasonlókhoz való megerősítés. Kling- Vilmos műszaki iroda tulajdonosa München. A bejelentés napja 1927. évi március hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1926. évi március hó 15-ike. Ismeretesek már ajtó- és ablakkilinesekhez való, két ékalakú, egymásra fektetve, a kilincs dióján átmenő, megerősítő tövissel bíró megerősítések, melyeknél az ék-5 alakú feszítőfelületek a töviseknek a kilincsdióval való kapcsolódás számára tekintetbe jövő, középső részére vannak korlátozva. Ezen megerősítési mód azzal a hátránnyal bír, hogy a két ékalakú tövis 10 vége, a kilincsdióban való megerősítésük után, rendszerint nem esik egybe, hanem az egyik vég a másikon túl kiáll. Ha már most a kilincset vagy fogantyút a tövisre ráerősítjük, úgy előfordul, hogy a két tö-15 vis egymáshoz képest eltolatik és ezáltal a kilincsdióban való megerősítésük meglazíttatik. Ismeretesek továbbá már oly ajtó- stb. kilincsek is, melyeknél a kilincsfelek bordásesövek segítségével nyúlnak 20 egymásba ós egy központos kúpos pecek által, mely a beverésekor a csöveket széjjel-, valamint a dióhoz szorítja, kapcsoltatnak össze egymással. Ezen fajtájú kilincsek azonban a kereskedelemben szoká-25 sos zárak számára, melyek kivétel nélkül négyszögletes furatú dióval bírnak, nem alkalmazhatók, ép úgy, mint a kereskedelemben szokásos, legkülönbözőbb alakú kilincsek alkalmazása, melyek ugyancsak 30 négyszögletes furatú lyukkal bírnak, itt nem lehetséges. Az ajtóvastagságok különbözősége pedig bizonyos körülmények között a töviseknek utánmegmnnkálását igényli. Lényeges hátrány azonkívül még, 35 hogy a zárdiónak a kilincsösszeköttetésen való megerősítése elméletileg csak a külső csőnek két, egymással szemben fekvő alkotója segítségével történik, mivel ezen csőnek a tágításakor annak külső átmérője 40 többé nem halad koncentrikusan a dió furatával. Ezen csőszerű tövisnek a dióban idő előtt való meglazulása a következménye ennek. Ha azonban ezen meglazulás bekövetkezik, akkor a kilincsre gyakorolt erőt teljesen a külső cső bordáinak 45 kell felvemniök, melyek ezen erőhatás által lenyírásra vétetnek igénybe, miáltal a zár működtetése lehetetlenné válik. Egyoldalú kilincsek számára ezen összeköttetés külön készítés nélkül egyáltalában 50 nem használható. Ehhez járul még, hogy ezen kilincsösszeköttetós egyes részeinek előállítási költsége oly rendkívül nagy, hogy annak alkalmazása az átlag-építkezéseknél ki van zárva; a jobb minőségű 55 építkezéselalél pedig a fentebb említett tökéletlenségek miatt nem jöhet tekintetbe. Mindezen hátrányoknak a kiküszöbölése célja a jelen találmánynak. 60 A találmány mindenekelőtt abban áll, hogy ajtókhoz, ablakokhoz, forgattyúkhoz vagy hasonlókhoz való oly megerősítésnél, mely két, a kilincsdión vagy hasonlón átmenő, egymást egy négyéllé kiegé- 65 szítő, ékfelületekkel ellátott megerősítőtövissel bír, ezen ékfelületek közé egy, a kilincsdió vagy hasonló körzetében, azaz a töviseknek a dióval kapcsolódó részén, ható éket a tengelyirányban leverünk, 70 mely a tövisek külső felületeit a kilincsdió vagy hasonló belső felületeihez szorítja. Az ilyfajta megerősítésnek különösen előnyös kiviteli alakja az, amelynél a tövisek belső felületei az általuk képezett négyéi 75 átlójában fekszenek, mivel itt a négyéi valamennyi külső felülete a kilincsdió belső falaihoz szoríttatik. Az éket lehet különben csavar gyanánt is kiképezni, melynek csavartok orsózatát, ezen eset- ao