94244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás két vagy több fémből álló ötvözet és ebből való tárgyak előállítására

— 3 — lakkal megrajzolt görbék azt a. viszonyt szemléltetik, amely a húzási szilárdság növekedése és az ólom-antimon ötvözeteknek a hőmérséklet fokozása mellett való i oldhatósága között fennáll. Mindkét esetben az abszcisszára az antimontartalom százalékmennyisége, míg a baloldali ordinátára a húzási szilárdság és a jobboldali ordinátára a. hőmérséklet C°-okban van t felvíve. A találmány tárgyát tevő ötvözet más alapalkatrészekből is, például ólomból és ónból, aluminiumból és cinkből, továbbá máseffélékből is állítható elő. Az 5. ábrában feltüntetett görbék ólomónötvözetre vonatkoznak. A teljes vonalakkal megrajzolt görbe azt a viszonyt szemlélteti, amely a Brinnel egységekben kifejezett keménységi fok (ordináta) és az ón százalékmennyisége (abszcissza) között fennáll. A szakadozott vonallal megrajzolt görbe azon viszonyt tünteti fel, amely a (C) fokokban kifejezett hőmérséklet (ordináta) és az ón százalékmennyisége (abszcissza) között fennáll. A keménységnek Brinnell egységekben való mérésénél 15.875 mm-es golyót és 2 kg. súlyt használhatunk. A 6. ábra aluminium-cink ötvözetre vonatkozik. Az abszcisszára a cinktartalom százalékmennyisége, a baloldali ordinátára a keménység növekedésére (Brinell-fokokban) ós a jobboldali ordinátára a hőmérséklet (C) fokokban van felvíve. A szakadozott vonalú görbe mutatja, hogy a lehetséges legnagyobb oldhatóság 35—40% cinktartalom között közel 470° C.-on érhető el, ezenkívül az említett hőmérséklet környezetében a lehetséges legnagyobb húzási szilárdság körülbelül 37%-nál érhető el. Fém-mintaöntések készítéséhez például 38% cinkből és 62% aluminiumból álló ötvözetet vagy az említett fémeket a megadott mennyiségarányokban körülbelül hét órán át mintegy 440° C.-on hevítjük, mire a keveréket hűtjük és érlelni hagyjuk. Az utóbbi műveletet előnyösen 100° C. alatt foganatosítjuk. Az érleléshez gyakorlati célokra a legtöbb esetben 110 óra elégséges. A keménység vizsgálata (Brinell-módszer szerint) azt mutatta, hogy ezen ötvözet keménysége 130, ezzel szemben az azonos összetételű eddig ismeretes összetétel, illetve ötvözet keménysége 85. Az előzőkben általánosságban kettős ötvözetekre vonatkozólag ismertetett eljárás előnyösen úgynevezett „ál-kettős" ötvözeteknél is alkalmazható. Ilyen ál-kettős ötvözet például ólmot, antimont és rezet tartalmaz. Az 0.1% réztartalom lehetővé teszi, 60 hogy az antimontartalom lehetséges legnagyobb mennyiségét egészen 3.25 %-ig fokozzuk. A találmány tárgyát tevő eljárás abban az esetben is alkalmazható, amikor az öt- 65 vözet két olyan alkatrészből készül, amelyek közül egyik sem oldható a másikban, hanem az alkatrészek egyesítésénél olyan ötvözet keletkezik, amely az ötvözet egyik alkatrészében oldható. 70 A találmány tárgyát tevő ötvözetnél elért keménység nem annak eredménye, lvogy alkatrészeinek ismeretes összetételéhez további alkatrészeket adunk, hanem az alkatrészek viszonylagos mennyiségét 75 változtatjuk. Ha az alkatrészeknek kívánt oldása bekövetkezett, az összetétel, illetve a keletkezett ötvözet minden esetben azonban csak az oldás után, aránylag rövid időn 80 belül alkalmas hőmérsékletre való hevítés útján alkalmas állapotba hozható, feltéve, hogy időközben nem történt a visszakristályosodási hőmérséklet fölé való hevítés. Bizonyos tárgyak előállításánál kívána- 85 tos vagy szükséges lehet, hogy a kezelési műveleteket addig végezzük, amíg az anyag meleg. Ilyen esetekben azt találtuk, hogy a hevítéshez szükséges idő jelenté kenyen csökkenthető, a csökkentés mértéke 90 esetről-esetre az eljárás munkamennyisé' gétöl és jellegétől függ. Ha például 2.5';

» antimont és 97.5 ólmot tartalmazó ötvözetet 240° C.-ra hevítünk és ezután hengerlünk vagy gépkalapáccsal nyujtunk, il 95 letve más hasonló módon megmunkálunk, a kívánt szilárd oldat elég gyorsan képződik, úgyhogy amint a megmunkálás be fejeződött, a tárgy lehűthető, illetve edzhető. Ha a magas hőmérsékleten való meg- 100 munkálás nem volt elégséges az oldat képződésére, a munkadarab lehűtése, illetve edzése előtt póthevítés alkalmazása sziik séges. Az eljárás ezen foganatosítási módjának 105 példája gyanánt ólomötvözetből való sza lag előállítását ismertetjük. A kellő arányú összetételt körülbelül 240° C.-ra hevítjük, még meleg állapotban szalagalakba hengereljük, ezután edzzük és érlelni no hagyjuk. Akkumulátorok számára való csákozott elektrodarácsokat oly módon állíthatunk elő, hogy az ólomötvözetből való meleg lemezeket közvetlenül csákozó gép segélyével csákozzuk vagy pedig n 115 meleg lemezt először hűtjük, illetve edz-