94200. lajstromszámú szabadalom • Nyomólégfék

i — kodási felület közt, mely a dugattyúnak egyedül, cizsz a (31) rúgóra gyakorolt meuesztőhatás nélkül való eltolásának felel meg, mely utóbbi az említett (27) kerülő-5 csatorna vagy táplálóhorony elzárásához szükséges. Hogy az (53) tolattyúszelep bizonyos helyzeteiben elreteszelt essék, arra egy (33) elreteszelőgolyó vagy efféle hat, mely a szeleptest megfelelő kivágásaiba 10 nyúlik be, mimellett a meghúzott fékeknek megfelelő helyzetet rögzítő kivágás mélyebb, mint a megoldott fékeknek megfelelő helyzetet rögzítő kivágás, úgyhogy ennek megfelelően, az először említett 15 helyzetben való elreteszelődés erősebb, mint a második helyzetben való. Ezáltal lehetővé válik, hogy a fékek meghúzásához szükséges nyomáskülönbségnek nem kell ugyanolyan nagynak lennie, mint a 20 fékek megoldásához szükségesnek és így teljes biztonságunk van abban a tekintetben, hogy a kétkamrás fék már a fékek megoldásának megfelelő helyzetben van, mielőtt még az egykamrás fék dugattyúja 25 megkezdené a féktuskóknak a kerekektől való visiszahúaásához szükséges mozgását. A leírt működtetőszelep az egykamrás fék (6) hengerében hirtelen nyomásnövekedést létesít és ezzel a féktuskó hirtelen 30 ráfektetését a kerekekre, idézi elő, ami a jelen esetben, az elvet tekintve, helyes is. Azonkívül a szelep, az elreteszelés folytán, valamennyi gyakorlati célra, az úgynevezett léghullámokkal szemben, melyek 35 a mozdonyvezető fékezőszelepének működtetésekor rendszerint fellépnek, érzéketlen. Ez okból nyílván a mozdonyvezető fékezőszelepe is egyszerűsbíthető, mely különben, kizárólag az ilyen léghullámok csök -40 kerítése céljából, igen bonyolult szerkezetű. A fékek meghúzásakor, mint ismeretes, a mozdonyvezető, az (1) fönyomólégvezetékbez kapcsolt fékezőszelepét megnyitja 45 ós mihelyt a nyomáskülönbség a (3) segédnyomólégtartály és az (1) főnyomólégvezeték nyomása közt oly naggyá lett. hogy ez a (2) működtetőszelepnek a 2. ábrám látható helyzetben való elreteszelését 50 megszüntetni képes, az (53) tolattyúszelep hirtelen átáll, úgyhogy tökéletes kapcsolat jön létre a (3) segédtartály ós az egykamrás fék (6) hengere közt. Ezáltal utóbbi működésnek indul és a féktuskók 55 hirtelen mozgással a kerekekhez fektette tnek. Ha az (1) fővezetékben a nyomás ez időpontban azon az értéken tartatott volna, melyen akkor volt, amikor a működtetőszelep átallott, akkor a kifejtett fékhatás csak azon nyomástól függne, me- 60 lyet az egykamrás fék maga képes kifejteni. Ugyanakkor azonban, amikor az egykamrás fék (7) dugattyúja előre löketett, a kétkaimrás fék (10) dugattyújának egyik 65 oldalán lévő térbe vezető (16) csővezeték is megnyílt, azaz az egykamrás fék (6) hengerének nyamóterével jött kapcsolatba. Az (1) fővezetékben és így a kétkamrás fék (10) dugattyújának másik oldalán lévő 70 térben is uralkodó nyomás azonban még mindig nagyobb, mint az egykamrás fék (6) hen geré bon uralkodó, úgyhogy a kétkamrás fék egyelőre ínég nem jön működésbe. Ha azonban a mozdonyvezető fé- 75 kezőszelepének továbbnyitásával további nyomáscsökkenést idéz elő az (1) fővezetékben, úgyhogy ebben a nyomás a (3) segédlégtartályból az egykamrás fék (?) dugattyúja által a (16) csővezetéken át, a 80 kétkamrás fék (9) hengerébe átvezetett levegő nyomásánál kisebb leisz, akkor a kétkamrás fék (10) dugattyúja a meglevő nyomáskülönbségnek megfelelően, a fékezöhelyzeit felé kezd mozogni. Ezen el- 85 mozgáskor a kétkamrás fék (10) dugattyú ján elrendezett r 11 e 11 eszt ő k ós ziilék kapcsolatba jön a (3) dugattyúruddal, úgyhogy tehát utóbbit most a kétkamrás fék dugattyúja is működteti. A (20) rúgóknak 90 ekkor az a. feladatuk, hogy ezt a menesztőkészüléket mindaddig visszatartsák, amíg a (19), illetőleg (23) szorítópofák elegendő nyomást kapnak, hogy szorosan megfogják a (8) dugattyúrudat. Ha el va;n érve 95 ez a nyomás, akkor az egész menesztőkészülék, a (20) rúgók széthúzása közben, a (8) dugattyúrúd fékezőmozgását szabadon követheti. Mihelyt a kétkamrás fék, a leírt módon, 10C működésnek indul, a féktuskóknak a kerekekre gyakorolt nyomása ugyanolyan mértékben növekedik, mint aminőben a nyomás az (1) fővezetékben csökken. Ha ellenben a nyomást az (1) fővezetékben növel- 10; jiik, akkor a féknyomás, ennek megfelelően, csökken és így ezt a féknyomást a szükséghez képest és folytonosan szabályozhatjuk anélkül, hogy a kimerülés veszélyétől kelilene tartani. ll( A fékek megoldása céljából a nyomást az (1) fővezetékben növelni kell, amikor is a kétkamrás fék fékezőereje folytonosan csökkenni fog. Ha a (.10) dugattyú két oldalán a nyomás kb. egyenlővé vált, a (12) Ili rúgó ezt a dugattyút kiindulási helyzetébe tolja vissza, amikor is a menesztőkészülék kikapcsolódik a (8) dugattyúrúdból. A (10)