94071. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó eljárás és berendezés nagyon változó terheléssel dolgozó váltakozó áramú erőátviteli telepek hatásfokának növelésére
zik, ha kapocsfeszültségét a terhelés négyzetgyökével arányosan változtatjuk, a következő megfontolásból tűnik ki. Egyszersmind azt is elérhetjük, hogy ezen ál-5 landó hatásfok a legnagyobb is, ha a kapocsfeszültségnek a terhelés négyzetgyökéhez való állandó viszonyát megfelelően választjuk meg. Magától értetődik, hogy adott terhelés 10 mellett a hatásfok maximuma a veszteségek minimumánál lép fel. A vasveszteségek közelítőleg arányosak a feszültség négyzetéve], míg a súrlódási veszteségek gyakorlatilag állandók, úgy-15 hogy az összveszteséget a a) Q = A + Be2 + G1 i* + C2 iJ képlet fejezi ki, melyben (A) az állandó súrlódási veszteséget, e feszültséget, (ij), ill. (is ) a primér-, ill. szekundér áramerős-20 séget jelenti és (B, Ci) és (C2 ) állandók. Az (a) egyenletben a vasveszteségek nincsenek az elméleti pontossággal megadva, mert, ezek. nem úgy, mint ezt a egyenletben feltételeztük, az „e" feszültség 25 négyzetével, hanem valamivel kisebb hatványával arányosak, mely elméletileg 1.6—2 között fekszik, a gyakorlati esetekben azonban rendesen nagyobb 1.8-nál. A viszonyok közelebbi vizsgálata azonban 30 azt mutatja, hogy a súrlódási- és vasveszteségek összegét A + Be2 kifejezéssel anynyira megközelíthetjük, hogy ez a gyakorlati igényeknek teljesen megfelel. Ezen Q, = A + (B + M2 , Ci) e2 + (C, + C\ 35 Hogy a feszültség azon értékét meg állapíthassuk, amely mellett (a (Q) vesz teség a minimumot éri el, t'tgy ezen ^ = 2 (B + M2 CV) e = 2 (C, + C2 + ami csupán azon esetre nézve áll,, ha -J 40 vagy pedig a (c) egyenlet szerint ^^ határozott állandó értékkel bír. Ebből az is következik, hogy a veszteségek minimumánál az „e" feszültség értéke arányos a „W" terhelés négyzetgyökével, mivel összegben azonban az (A) állandó többé már nem kizárólag a súrlódási veszteségeket jelenti, hanem mindkét (A) és (B) 50 állandó úgy a súrlódási, mint vasveszteségektől függ. Az (ij) priméráramerősség, amint ez az 1. ábrából kitűnik, az (iw) wattkomponensből és a wattnélküli komponensből ered, 55 mely viszont az (im) mágnesező áramból és az (ix) szóródási komponensből tevődik össze a következőképen: b) = i2 + (i + i )2 ' w 1 \ m 1 x/ Ezen áramkomponenseket a (W) összes 60 watt fogyasztással és az „e" feszültséggel a következőként fejezhetjük ki, jó megközelítéssel: i = M e és ni " i 2 W2 i = X v = x N x e e3 amidőn is (M) és (X) állandók. Hasonlóképen fejezhetjük ki (i2 ) értékét is, azonban a (b) egyenletben (im)-et nullával kell egyenlővé tennünk, úgyhogy 70 222 h = íw + ] x Ha már most (iw, im) és (ix) értékét az (a) egyenletbe behelyettesítjük, rigy a3 egyenlet megfelelő rendezése után az össz veszteség (Q) a következőként fejezhető ki; 75 W2 W' + 2MXCt ) " + (Cj + Cs ) X2 -- • egyenletnek „de" szerinti differenciálhányadosát zérussal tesszük egyenlővé : W2 W 2MXCJ = 6 . (C, + C.) X2 = O sc l/ eá e' Az la. ábrabeli diagrammból kitűnnek a szabályozás által teremtett viszonyok. A felső vastag görbesereg egy indukciós mótor hatásfokának a terheléssel való változását mutatja, amidőn is az abscis 8c sák a (W) terhelést és az ordináták az r hatásfok nagyságát százalékokban jelentik. Az (l)-gyel jelölt görbe a mótor (e( ) kapocsfeszültségének felel meg. Amint az 9( ábrából látható, a hatásfok a terhelés növekedésével kezdetben egv r,m .,i X maximális értékig emelkedik, mely a (Wj) terhelésnél lép fel, mire a hatásfok a terhelés további növekedésével gyorsan csökken, 9;
