94049. lajstromszámú szabadalom • Gummiabroncs járművek részére

ben a szokásos alakú tömör gumiabroncsot szemlélteti és a körvonal változásait tün­teti fel különböző megterhelések alatt. A 2. ábra hasonló keresztmetszetben mu-5 tatja a találmány szerinti abroncsot és az oldalsó körvonalaknak különböző meg­terhelésnél való viselkedését. A 3—7. ábrák tengelyirányú keresztinet­ben és felülnézetben (4. ábra) a találmány 10 értelmében alakított csúszástgátló kivágá­sokat mutatják. A 8. ábra a 3—7. ábrán szemléltetett abroncsot távlati képben tünteti fel. Ha az 1. ábrán feltüntetett közönséges 15 abroncs tengelyirányú keresztmetszetét a metszetfelületen hálózatosan felosztjuk, akkor a vonalhálózat meszésponjai azt az utat adják meg, melyet az egyes gumi­részek vándorlásuknál leírnak. Az 1. áb-20 rán a keresztezési pontok nincsenek fel­tüntetve, hanem csak azok a görbék, me­lyek a különböző megterheléseknél külön­böző helyzeteket elfoglaló metszéspontokat összekötik. Az 1. ábrából látható, hogy az 25 abroncs felső harmadában az egyes gumi­részecskék a nyomás irányával csaknem párhuzamosan vándoroltak. A vándorlási vonalak azonban annál erősebb görbü­letű görbékké alakulnak át, minél köze-30 lebb fekszenek a gumirészecskék az (a) tartógyűrűhöz és az abroncs oldalpofái hoz. A nyomó igénybevétel tehát az abroncs egyes részeiben többé vagy ke­vésbbé erős húzó igénybevétellé alakul át, 35 mely az oldalpofáknál az oldalsó kiszorí­tást idézi elő. A kiszorított guiniinasszák a rugalmassági játék alól elvonatnak ós a bennük fellépő húzó igénybevételek a gumit az oldalpofákon időelőtt porha-40 nyóssá teszik. Az 1. ábrából azonban már nagy vonásokban látható, hogy a nyomó igénybevétel hatása alatt az egyes gumi­részecskék oly görbék mentén vándorol­nak, melyek alapja kiszélesedni törekszik. 45 Ha az oldalpofákat ezen görbék szerint alakítjuk, akkor a 2. ábrán látható kereszt­metszetalakot kapjuk. A tetőfelület emel­lett az ezen esetben szintén görbített alá­támasztó felülethez úgy viszonyl ik, mint 50 körülbelül 2 a 3-hoz (az alátámasztó­felület görbítése arra szolgál, hogy az egyes gumirészecskék mozgási görbéit a tartógyűrű mind felfogja). Más szavak­kal az alátámasztófelület mindig körül-55 belül felével nagyobb, mint a tetőfelület vagy a megterhelt felület. Ha az ily mó­don alakított abroncsot ugyanúgy, mint az 1. ábra esetében fokozatosan növekvő nyomó igénybevételeknek vetjük alá, akkor a 2. ábrán látható módon az oldal- 6( pofákon kiszorított részek nem mutatkoz­nak, mert az (a) tartógyűrű által fel nem vett szabálytalan igénybevételek (húzó­erők) a gumimasszában többé nem léphet­nek fel. Ugyanezen elvek szeri ni alakít- 6.: juk azon kivágásokat is, melyek arra szolgálnak, hogy az abroncsot kerületi és oldalirányú csúszás ellen biztovsítsák. Emellett az az alak adódik, mely a 3—7. ábrán felülnézetben (4. ábra), valamint a 7C 4. ábra 3—3, 5—5, 6—6 és 7—7 vonalai mentén vett metszetekben van feltüntetve. Ha a 3., 5., 6. és 7. ábrákon feltüntetett keresztmetszetek határoló görbéit a 2. áb­rán látható keresztmetszettel összehason- 75 lítjuk, akkor oly határoló görbéket lá­tunk, melyek azon görbékkel egyeznek meg, amelyek mentén a gumimassza egyes anyagrészecskéi a nyomó igénybe­vétel hatása alatt vándorolnak. A talál- 80 mány értelmében alakított oldalsó (b) mélyedések, melyek az abroncsnak ábrá­zolt foganatosítási alakjánál egymással szemben állnak (4. ábra), de egymáshoz képest el is lehetnek tolva, a. legömbölyí- 85 tett (bl) toldatokkal a kerületirányú (c) középhoronyba torkolnak. Ez a (c) kö­zéphorony az abroncs oldalirányú csú­szása ellen járulékos biztosítékot képez. Mint a rajzból látható, az oldalsó (b) mé- 90 lyedések belülről kifelé fokozatosan bő­vülnek és pedig olymódon, hogy az ösz­szes tengelyirányú metszetek (lásd a 3., 5., 6. és 7. ábrákat) hasonló görbealakú határoló körvonalakkal bírnak. Ha az 95 ilyen abroncsot nyomó igénybevételnek tesszük ki, akkor a gumimassza össze­nyoma tik anélkül, hogy az abroncs cl dal­pofáin vagy a (b) mélyedések oldal­részein észlelhető kiszorított részek kelet- 10 keznének. A gyakorlat azt mutatta, hogy a talál­mány szerinti oldalpofákkal és oldalsó mélyedésekkel ellátott abroncs rugalmas­sága egészen 35-ig nagyobb, mint az 10 eddigi abroncsoké, ahol is a rugalmasság mértékét a benyomhatóság nagysága adta meg. Ez a tény azt igazolja, hogy az eddig szokásos alakú abroncsoknál terhe­lés alatt keletkező oldalsó kiszorulások 11 nemcsak az abroncs élettartamát befo­lyásolják rendkívül károsan, hanem an­nak rugalmasságát is csökkentik, mint­hogy az abroncs anyagának összenyom­hatóságát gátolják. 11 A találmány céljainak elérésére szük­séges oldalsó határoló görbék és mélyedé­sek alakja az abroncs méreteitől és bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom