93971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pormentes útburkolat és főleg ehhez való útalap előállítására

Megjelent 1930. évi február hó 15-én. MAGYAR IURÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93971. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Eljárás pormentes útburkolat és fó'leg ehhez való útalap előállítására. Rózsa Ernő oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja 1927. évi január hó 25-ike. A találmány eljárás pormentes útburkolat, továbbá főleg ehhez való útalap előállítására, elsősorban vegyes városi forgalom céljaira. Az új eljárás szerint 5 készült útburkolat, illetve út egyesíti magában a makadámutak és a városokban használatos folytonos, pl. aszfaltburkolatú utak előnyeit: teljesen pormentes, zajtalan, jelentékeny rugalmasságú, mi-10 mellett előállítási és fenntartási költségei alacsonyak. Az eljárás újsága egyrészt az útalaphoz, valamint a burkoláshoz használt anyagok kiválasztásában és elrendezésé-15 ben, másrészt a kötőanyagok előkészítési és felhasználási módjának különleges voltában áll. Az új eljárás lényegét, az alábbi kiviteli példában, ós pedig az egész út, 20 vagyis az útalap és a burkolat előállításának kapcsán ismertetjük. Szénsalakot kb. 2, majd kb. 0.5 cm lyuknyílású rostákkal háramféle minőségre: durva salakra, salaktörmelékre és salak-25 porra választunk szét. A szokásos módon elkészített úttükörbe durva salakot hordatunk és kb. 10 cm vastag rétegben egyenletesen szétterítünk. A nagyobb szénsalakdarabokat 7—8 cm-es darabokra 30 zúzzuk és salaktörmelék egyidejű adagolása, mellett elegyengetjük, majd döngöléssel tömörítjük. A szabályossá döngölt felületre kb. 3 cm vastagságban anyagréteget, majd erre ugyancsak mintegy 3 35 cm-nyi salaktörmeléket terítünk. Az alapanyagoknak kellő elterítése és elegyengetése után az egészet útihengerrel tömörítjük. A hengerlés folyamán mutatkozó ülepedési helyeken a már tömörített felületet felvágjuk és a. mélye- <0 (léseket salakporral kevert salaktörmelékkel kitöltjük. A hengerlést és kitöltést mindaddig ismételjük, amíg egyenletes, szabályos felületet nem nyerünk. A kellőkép szabályos, de likacsokat fel- 45 tüntető felületre ezek után egyenletes rétegben szénsalakport terítünk, ezt a likacsokba, pl. acéldrót- vagy gyökérkefékkel bedolgozzuk és az útihenger járatásával a felületet újból tömörítjük, amíg az sí- 50 mává ós likacsmentessél nem válik. Ezután a, felületet öntözőkocsival locsoltatjuk, majd ismét hengereljük, amíg csak az útalap felületén sima, kemény kéreg nem áll elő. 55 Az ilykép előkészített útalapra kb. 1 cm vastag homokréteget s erre mintegy 4 cm vastagságban, nagyjából 2—3.5 cm szemnagyságú zúzott kavicsból álló réteget terítünk el. A kavicsréteg fölé, annak 60 gondos elegyengetése után, száraz állapotú betónképző-kötőanyagot terítünk szét. A kötőanyagot például a következő anyagok keverékéből állítjuk elő: 65 1 ms

kőzúzalók, 240 kg portlandcement, 100 kg poralakú égetett, mész, vagy magnézia, 0.5 m3

szénsalakpor, 0.25 m3

fűrészpor, 0.5 m3

homok. Ezeket az anyagokat szárazon minél 70 tökéletesebben elterítjük, majd acél- vagy gyökérkefékkel, végül útihengerrel jól bedolgozzuk a kaviesrétegbei. Közben a kötőanyagot a süppedő helyeken állandóan pótoljuk s a, hengerlést mindaddig 75 folytatjuk, amig szabályos és egyenletes felületet nem nyerünk, amelyben a kavics-