93951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nagyolvasztókból és más aknakemencékből elszálló torokpornak befúvatás álltal való közvetlen értékesítésére

Megjelent 1930. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 93951. SZÁM. — Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás a nagyolvasztókból és más aknakemencékből elszálló torokpornak befuvatás által való közvetlen értékesítésére. lleskamj) Pál kohómérnök Duisburgr-Ruhrort. A bejelentés napja 1926. évi szeptember hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1926. évi április hó 6-ika. Nagyolvasztók ós aknakemeiieék üzeménél a gázokkal az adagolás jelentékeny része torok,por alakjában has/.noMhtthuuil elszáll. Ezáltal egyrészt a beadagolt elegy 5 összetétele érzékeny változást szenved, másrészt azonban számottevő anyagveszteség is adódik, mely csak azáltal küszöbölhető ki, hogy a torokport utólag ismét felfogjak, aggloimerálijíiik vagy pedig bri-10 kettekké sajtoljuk és újból bevezetjük a kemencébe. Megkísérelték már a torokpor újbóli lel használását, a kemencében brikettéfoké való sajtolás vagy agglonneriálás nélkül 15 is, még pedig akként, hogy a torokport a fúvókasokba fúvatták be. Ezáltal azonban a kemencének épen a fúvókasok előtti helyen nagy fontossággal bíró hőmérsékleti viszonyai nagymértékben megzavartat^ 20 nak. A kemencétől ezáltal ugyanis épen azon a helyen vonunk el hőt, amelyen az a legnagyobb mértékben szükséges. Ezen nehézséget azáltal igyekeztek megkerülni, hogy a torokporral együtt a fúvó-25 kasokon át szénport vagy esetleg oxigént is befuvattak. Mindezen ismert eljárások azonban gyakorlatilag nem váltak be, mert vagy a nagyolvasztók egyenletes járását zavarták vagy pedig foganatosítá-30 suk túlságosan körülményes volt. A találmány azon a felisimeré&en alapul, hogy a torokport a gázáram főleg a beadagolt elegy legfelső részeiben ragadja magával tova. Ha azonban a torokpor mé-35 lyebben fekvő öveket ért el, úgy az az eleggyel együtt lefelé halaid és nehézségek nélkül a /kemencében feldolgozásra kerül. Ezen felismerés alapján a találmány szerinti eljárásnál a torokport nem lent, a fúvókasokon át, hanem fent az 40 akna azon öveiben fúvatjuk be, amelyekből a torokport a gázáram többé nem távolítja el. Ha azonban ezen befuvatást a szokásos módon levegő segélyével eszközöljük, úgy a befuvatás helyén ríj ömlesz- 45 tési öv adódnék és a keimence ezen helyen eltömődnék. A befuvatást a találmány értelmében erre való tekintettel nem levegő, hanem nem oxidálódó ,gáz, a legelőnyösebben nagyolvasztógáz segélyével 50 eszközöljük. Miután a találmány szerinti eljárásnál a befuvatás aránylag alacsony hőmérsékletű övben történik, a beí'uvatásra használt berendezés is lényegesen egyszerűbbé válik. így pl. a torokport a 55 kemence porzisálkjaiból 'közvetlenül vehetjük és nagyolvasztóigáz segélyével, melyet kompresszor által komprimálunk, az aknában alkalmazott egy vagy több fúvókába fuvatjuk be. 60 Kitűnt, hogy ezen eljárásnál a torokpor legnagyobb része a beadatolt eleggyel együtt a kemencében feldolgozásra kerül. Az, új eljárás mindenekelőtt azon előnyt szolgáltatja, hogy az eddig a kemencében 65 csakis nagy költségeikkel újból értékesíthető torokpor a kemencében közvetlenül rendkívül egyszerű módon újból felhasználható. A beadagolt elegy továbbá abban az arányban, amelyben az fent berakásra 70 kerül, jut a kemencében feldolgozásra, amiáltal folytonos toeanencemenet adódik. A befuvatásra felhasznált gáz nem megy veszendőbe, miután folytatólagosan csakis egy körfolyamban vesz részt. 75