93897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására

Megjelent 1930. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jUnL SZABADALMI RÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93897. SZÁM. — YH/j. OSZTÁLY. Eljárás oxidkathódák előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1926. évi junius hó 22-ike. \Velmeit 1904-ben folytatott kísérletei óta ismertes, hogy az alkaliföldfémek oxydjainak igen nagy az emissziója. Az elektromos készülékek, melyeknek műkö-5 dése elektron-emisszión alapszik, már régen olyan kathódával készülnek, melynek hatásos anyaga egy vagy több alkaliföldfémnek (calcium, strontium, bárium) az oxidja. Úgy a telegráfiában és telefóniá-10 ban használt erősítőcsövekben, valamint a drótnélküli telegráfia és telefónia adó-, vevő- és erősítőcsöveiben, továbbá a röntgen-lámpákban ós egyenirányítókban már régen ilyen, ú. n. oxidkathódákat alkal-15 maznak. Az oxidkathódákat eddig rendszerint úgy állították elő, hogy nehezen olvadó magra, leginkább platinára, vagy ennek ötvözetére, alkaliföldfém vegyületének, 20 esetleg közvetlenül az oxidjának rétegét vitték fel. Az ezen az úton előállított kathódáknak, bármily körülményesen és gondosan készültek is, az a hibája, hogy az oxidréteg nem tapad eléggé a maghoz. 25 A kathóda rendes működési hőmérséklete 900° C körül van, bekapcsolásnál tehát a kathódát erre a hőmérsékletre fűtik, majd pedig használaton kívül helyezik és így igen gyakran közel 900°-ot kitevő hőinga-30 dozásnak vetik alá. Minthogy az oxidrétegnek más a tágulási együtthatója, mint a magfémé, az eddigi előállítási eljárások alkalmazásánál előbb-utóbb az oxidrétegnek helyenként való lehullása következik 35 be, miáltal a szál elektronemissziója szenved. Ennek elkerülésére eddig rendszerint több réteg alkaliföldfémoxidot létesítettek és így nagyobb tartósságot értek el; ugyanekkor azonban megnövelték az oxidrétegnek elektromos ellenállását, mi- 40 által a kisülési cső hatásfokát rontották. A legjobb oxidkathódákat akkor kapjuk, ha úgy tudjuk előállítani őket, hogy a lehető legvékonyabb oxidréteg a legnagyobb biztonsággal tapadjon a mag- 45 hoz. E cél elérésére már megkísérelték a kathódának olymódon való előállítását* hogy az alkaliföldfémoxid helyett magát az alkaliföldfémet vitték a magra, ezt a fémet ötvözték a maggal és végül az így 50 nyert test felületét oxidálták. Ezzel az oxidrétegnek lehetőleg tökéletes tapadását akarták elérni, ugyanakkor azonban az eljárást igen nehezen kivihetővé tették azzal, hogy maguknak az alkaliföldfé- 55 meknek réteg alakjában való felvitele vált szükségessé. Tudvalevő ugyanis, hogy az alkaliföldfémek igen könnyen oxidálódnak és olvadási hőmérsékletükön, melyre az ötvözet előállítása céljá- 60 ból szükség van, akár csak legkisebb nyomokban is jelenlevő oxigén vagy vízgőz behatására pillanatnyilag oxidálódnak. Ez a veszély a kathódának ilymódon való előállítását műszakilag majdnem lehetet- 65 lenné teszi. További hátránya ennek az eljárásnak, hogy olyan magfémet kell a kathódához használni, mely az alkaliföldfémmel könnyen ötvöződik és ez a körülmény a mag anyagának megválasz- 70 tása tekintetében szűk korlátokat szab. A találmány olyan eljárás oxidkathóda előállítására, melynél az oxidkatódák régen ismert hátrányai, valamint az említett ötvözési eljárás nehézségei is ki van- 75 nak küszöbölve. Megállapítottuk ugyanis, hogy a tökéletes tapadás és az egyenletes, kellő nagyságrendű elektron-emisz-