93797. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá való átalakítására

Megjelent 1930. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93797. SZÁM. — vn/g. OSZTÁLY. Berendezés váltakozó áramnak egyenárammá való átalakítására. Magyar Siemens-Schuckert-Mítvek Villamossági 11.-T. Budapest, mint a Siemens-Schuckert-Werke G. m. b. H. berlin-siemensstadti cég jogutóda. A bejelentés napja 1926. évi április hó 16-ika. Ausztriai elsőbbsége 1925. évi augusztus hó 17-ike. Az ismert, váltakozóáramot egyen­árammá átalakító gépek közül a gya­korlatban rendesen synchron vagy asyn­ehron mótorgenerátorokat és egyfegyver-5 zetű átalakítókat alkalmaznak. A mótor-J generátor hátránya nagy súlya, miután mindkét tagja a teljes teljesítményre mé­retezendő; synchronmótoros mótor gene­rátorok további hátránya, hogy azokat 10 synchronizálni kell, továbbá, hogy túl­terheléskor könnyen kiesnek a fázisból; az asynchronmótoros mótorgenerátorok a váltakozóáramú hálózatot induktív áramokkal terhelik. Az egyfegyverzetű 15 áramátalakító előnye csekély súlya és jó hatásfoka, viszont hátrányai ugyanazok mint a synchrongenerátoréi; azonkívül a szokásos kiviteleknél adott hálózati fe­szültség mellett az egyenáramú feszült-20 ség csak szűk korlátok között szabályoz­ható. Ismeretes ugyan már szabályozható egyenáramú feszültséggel dolgozó egy­fegyverzetii átalakítóknak ily célra való alkalmazása, ezek hátránya azonban a 25 váltakozóáramú hálózat terhelése szem­pontjából a rossz hatásfok, különösen a szabályozási körlet határain. A találmány egy- vagy többfázisú vál­takozóáramnak egyenárammá, illetőleg 30 egyenáramnak egy- vagy többfázisú vál­takozóárammá való átalakítására szol­gáló berendezésre vonatkozik, amelyben a fent utolsó helyen említett szabályoz­ható egyenáramú feszültséggel dolgozó 35 egyfegyverzetű átalakítók kerülnek al­kalmazásra, ezek lényeges hátrányainak kiküszöbölése mellett. A találmány értel­mében a szabályozható feszültségű egyen­árammal dolgozó egyfegyverzetű átalakí­tót oly synchron géppel kapcsoljuk, amely 40 azt elektromos vagy elektromos és me­chanikai energiával táplálja. Az átala­kító- és a synchrongép ily összeköttetése által aránylag csekély súlyú gépcsopor­tot kapunk, amelynek úgy az egyen- 45 áramú, mint váltakozóáramú oldala ked­vező elektromos tulajdonságokkal bír. A találmány példakénti kiviteli alak ját a mellékelt rajz mutatja. Az ott fel­tüntetett gépcsoport (El) és (E2) egy- 50 fegyverzetű átalakítókból, egy, a felvett példában főleg mint i'ázísátalakító szol­gáló (P) synchrongépből és (H) segéd­gépből áll, mely utóbbi a gerjesztésre szolgál. A gépcsoport az idegen gerjesz- 55 tésü (M) egyenáramú motort táplálja és az energiát az (N) forgóáramú hálózat­ból kapja. Az (El) és (E2) egyfegyver­zetű átalakítókat (1,) és (12 ) rotorjaik gerjesztik; (sl) és (s2) statoraik nincse- 60 nek gerjesztő tekercsekkel ellátva, hanem csupán a rotor erőtluxusának mágneses zárását képezik. A statorok azonban (w) váltópólusokkal és szükség esetén a rajz­ban fel nem tüntetett kompenzációs 65 tekercsekkel vannak ellátva. Az egy­fegyverzetű átalakítók feszültségét a fő­mező tengelye és a kollektorkefetengely által alkotott szög változtatása által sza­bályozzuk, akként, hogy a kollektor (b) 70 keféit, valamint az (sl) és (s2) statorokat a (w) pólusokkal együtt a (h) állítószer­kezet segélyével elfordítjuk. Az elfordí­tás értelme a két (El) és (E2) gépben

Next

/
Oldalképek
Tartalom