93695. lajstromszámú szabadalom • Hajtófogaskerék géperejű járművek kapaszkodóláncainak számára

j Megjelent 1930. évi március hó 375 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 93695. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Hajtófogaskerék géperejű járművek kapaszkodólánca számára. Stock Motorpflug- A.-G. Berlin. A bejelentés napja 1926. évi december hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi december hó 17-ike. Kapaszkodólánchajtássa] bíró géperejű járműveknél ezen láncok, mint ismeretes, igen nagy igénybevételeknek vannak alá­vetve, melyek a csuklók gyors elkopását és ezáltal a láncok megnyúlását vonják maguk után. Ekkor legtöbbször fennforog az a veszély, hogy a lánckerék egyik foga egy lánccsapszegre ütközik, miáltal aztán a lánc szakad, vagy legkedvezőbb esetben 10 a lánckerékről leszalad. Ezen hátrányok a kapaszkodólánchajtással bíró járművek­nek a használatát eddigelé nagyon meg­nehezítették. Ezen hátrányok kiküszöbö­lése céljából a találmány szerint a lánc-15 kerekek fogai engedékenyen vannak el­rendezve. Ha ezen elrendezésnél egy fog egy lánccsapszegre ütközik, úgy a fog a lánckerék kerületébe visszaléphet és —ha egy más fog nem kapcsolódott egy lánc-20 csapszeggel — az illető csapszeg alatt tovacsúszhat és a következő csapszegre kapcsolódhatik. A fogosztásnak a láncosz­táshoz képest való megfelelő választása által elérhetjük azt, hogy legalább egy 25 fog jön, rövid út után, egy csapszeggel kapcsolódásba. Hogy a fogak a szükséges nagy erőket felvehessék, azokat célszerűen rúgóhatás alatt álló, kilengethető menesztők gya-30 nánt képezzük ki. A rajzon a találmány tárgyát képező lánckeréknek egy példaképpen vett foga­natosítási alakja van és pedig az 1. ábrán oldalnézetben, ill. függőleges 35 metszetben, a 2. ábrán pedig az 1. ábra I—I vonala szerint vett metszetben feltüntetve. A lánckerék két, egymással szilárdan összekötött (1, 2) gyűrűből áll, melyek kö­zött a (3) egykarú emelők (4) csapokon 40 forgathatóan vannak elrendezve. Mind­egyik (3) emelővel egy-egy (5) vezetőrúd van csuklósan összekötve, mely a (6) rúgó hatása alatt áll és melynek belső vége egy, a kerék (7) küllőin megerősített (8) 45 lemezben van vezetve. Mindegyik (3) emelő egy fogalakú (31 ) nyúlvánnyal van ellátva. A (6) rúgók a (3) emelőket rendesen annyira nyomják kifelé, hogy a (31 ) fog a kerékkoszorú (1, 50 2) gyűrűnek kerületén túl nyúlik. Az (1, 2) gyűrűk között elrendezett (9) iitközőpec­kek a fogak kifelé való mozgását korlá­tozzák. Normális viszonyok között a fo­gak, a keréknek a nyíl irányában való 55 forgásakor, a szokásos módon a (11) lánc (10) csapszegeinek nekifekszenek és a lán­cot magukkal viszik. Ha azonban a ka­paszkodólánc nyúlása folytán egy (31 ) fog a láncba való befutáskor egy (10) lánc- 60 csapszeg alá jut, akkor a (31 ) fog a (6) rúgó hatása ellenében az (1) és (2) gyű­rűk közé vissza fog lépni. Ha az (1) ábrán feltüntetett foganatosítási alaknál a ke­réknek alsó, hajtó (31 ) foga a (11) láncot 65 elhagyja, akkor a lánckerék annyival fog tovább csúszni, míg a felső (31 ) fog a leg­közelebbi (10) lánccsapszegnek neki fog feküdni és a láncnak tovamozgatását át­veszi. A kerék baloldalán egy lánccsap- 70 szeg alatt levő fog emellett a csapszeg alól felszabadul és a (6) rúgó azt kifelé fogja nyomni. Ilymódon tehát ez, ha az éppen akkor hajtó fogat valamely ellen­állás befelé szorítaná, maga működésbe 75 jöhet. Az osztásnak megfelelő megválasz­tása által azoii csúszási út, melyet egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom