93695. lajstromszámú szabadalom • Hajtófogaskerék géperejű járművek kapaszkodóláncainak számára
j Megjelent 1930. évi március hó 375 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 93695. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Hajtófogaskerék géperejű járművek kapaszkodólánca számára. Stock Motorpflug- A.-G. Berlin. A bejelentés napja 1926. évi december hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi december hó 17-ike. Kapaszkodólánchajtássa] bíró géperejű járműveknél ezen láncok, mint ismeretes, igen nagy igénybevételeknek vannak alávetve, melyek a csuklók gyors elkopását és ezáltal a láncok megnyúlását vonják maguk után. Ekkor legtöbbször fennforog az a veszély, hogy a lánckerék egyik foga egy lánccsapszegre ütközik, miáltal aztán a lánc szakad, vagy legkedvezőbb esetben 10 a lánckerékről leszalad. Ezen hátrányok a kapaszkodólánchajtással bíró járműveknek a használatát eddigelé nagyon megnehezítették. Ezen hátrányok kiküszöbölése céljából a találmány szerint a lánc-15 kerekek fogai engedékenyen vannak elrendezve. Ha ezen elrendezésnél egy fog egy lánccsapszegre ütközik, úgy a fog a lánckerék kerületébe visszaléphet és —ha egy más fog nem kapcsolódott egy lánc-20 csapszeggel — az illető csapszeg alatt tovacsúszhat és a következő csapszegre kapcsolódhatik. A fogosztásnak a láncosztáshoz képest való megfelelő választása által elérhetjük azt, hogy legalább egy 25 fog jön, rövid út után, egy csapszeggel kapcsolódásba. Hogy a fogak a szükséges nagy erőket felvehessék, azokat célszerűen rúgóhatás alatt álló, kilengethető menesztők gya-30 nánt képezzük ki. A rajzon a találmány tárgyát képező lánckeréknek egy példaképpen vett foganatosítási alakja van és pedig az 1. ábrán oldalnézetben, ill. függőleges 35 metszetben, a 2. ábrán pedig az 1. ábra I—I vonala szerint vett metszetben feltüntetve. A lánckerék két, egymással szilárdan összekötött (1, 2) gyűrűből áll, melyek között a (3) egykarú emelők (4) csapokon 40 forgathatóan vannak elrendezve. Mindegyik (3) emelővel egy-egy (5) vezetőrúd van csuklósan összekötve, mely a (6) rúgó hatása alatt áll és melynek belső vége egy, a kerék (7) küllőin megerősített (8) 45 lemezben van vezetve. Mindegyik (3) emelő egy fogalakú (31 ) nyúlvánnyal van ellátva. A (6) rúgók a (3) emelőket rendesen annyira nyomják kifelé, hogy a (31 ) fog a kerékkoszorú (1, 50 2) gyűrűnek kerületén túl nyúlik. Az (1, 2) gyűrűk között elrendezett (9) iitközőpeckek a fogak kifelé való mozgását korlátozzák. Normális viszonyok között a fogak, a keréknek a nyíl irányában való 55 forgásakor, a szokásos módon a (11) lánc (10) csapszegeinek nekifekszenek és a láncot magukkal viszik. Ha azonban a kapaszkodólánc nyúlása folytán egy (31 ) fog a láncba való befutáskor egy (10) lánc- 60 csapszeg alá jut, akkor a (31 ) fog a (6) rúgó hatása ellenében az (1) és (2) gyűrűk közé vissza fog lépni. Ha az (1) ábrán feltüntetett foganatosítási alaknál a keréknek alsó, hajtó (31 ) foga a (11) láncot 65 elhagyja, akkor a lánckerék annyival fog tovább csúszni, míg a felső (31 ) fog a legközelebbi (10) lánccsapszegnek neki fog feküdni és a láncnak tovamozgatását átveszi. A kerék baloldalán egy lánccsap- 70 szeg alatt levő fog emellett a csapszeg alól felszabadul és a (6) rúgó azt kifelé fogja nyomni. Ilymódon tehát ez, ha az éppen akkor hajtó fogat valamely ellenállás befelé szorítaná, maga működésbe 75 jöhet. Az osztásnak megfelelő megválasztása által azoii csúszási út, melyet egy
