93630. lajstromszámú szabadalom • Száraz egyenirányító cella

— 2 — kis feszültségeknél is elpusztítják az érintkezési felületeken képződő egyenirányító rétegeket. Ezek a rétegek a fentemlített elektródáknál valószínűleg alumínium-5 oxydból ós alumíniumszulfidból állanak. A jelein találmány szerint ezeknek a pusztító erőknek dinamikai hatásait nyomás alkalmazásával szüntetjük be. Az egyen irányító hatás azonban csak úgy tartható 10 fenn, ha az egymással érintkező felületeken oly anyagnak rétege van jelen, inelj • nek fajlagos ellenállása nagyobb, mint. mindegyik elektródáé. Erre való tekintettel felállítható az a szabály, mely meg-15 adja azt a feltételt, melyet ki kell elégíteni, hogy az itt szóban forgó cellákká] eredményesen dolgozhassunk. E célból a következő két egymástól független feltétel elégítendő ki: 1. A cella elektródái között 20 az áram átmenetét megakadályozó oly rétegnek kell jelen lennie, melynek fajlagos ellenállása nagyobb, mint a cella mindegyik elektródájának ellenállása. 2. Az elektródákra oly felületi nyomást Leli 25 gyakorolni, mely elegenuu az egymassal érintkező felületek között fellépő elektru sztatikai taszítás dinamikai hatásainak bes zü n t etésér e. Oly egyenirányító celláknál, melyeknél 80 az egymással érintkező részek, pl. alumíniumból vagy alumíniumaimaigámból és rézszulfidból állanak, az érintkezési felületeken igen erős elektrosztatikai erők lépnek fel. Az áraimegyenirányító képes-35 ség azonban süllyed oly felületi reakciós termék képződésével, mely egy aránylag rosszul vezető réteg alakjában áll elő és mely .az említett elektródaanyagok esete ben valószínűleg alumíniumból és réz-40 oxydból áll. Ez a réteg az egyenirányító hatást végül zéróig redukálja. Ez a hatás úgy növekedő potenciálnál, mint az átmenő áram sűrűségének növekedésénél fokozódik, még pedig különösen az utóbb 45 említett behatás alatt. A reakciós termék képződését ós az ezzel járó hátrányos hatást azáltal akadályozzuk meg, hogy az elektródákra oly nyomást fejtünk ki, mely elegendő, hogy a felületi részecskéknek 50 minden oly mozgását megakadályozza, mely elektrosztatikai úton létesülhet. Ezenkívül az ily nyomás az áramnak és következésképpen a hőnek az egymással érintkező felületek egész terjedelmében £5 való jobb és egyenletesebb elosztását eredményezi. Az ezen nyomás létesítésére szolgáló eszközök a rajzban feltüntetett, foganatositási alaknál az (N) csapból és a (P) csavaranyából állnak. Túlerős nyomás azonban meghiúsítaná 60 azt a célt, amelynek eléréseért a nyomási, alkalmazzuk és az egyenirányító hatás megakadályoztatnék, inert az egymással érintkező felületeknek fajlagos ellenállása oly kicsi, hogy a potenciálcsökkenés nem 65 elegendő assymmetrikus vezetőképesség előidézésére. Ezt a nehézséget azáltal küzdjük le, hogy a két anyag között egy harmadik oly anyagot helyezünk el, mely nagyobb fajlagos ellenállással bír, mint 70 az illető két anyag bármelyike és mely az elektroipo'zitív anyagot alkatrészként tartalmazza. Ily közbeeső anyag alkalmazásával lehetővé válik a nyomást gyakorlatilag a kisebb nyomószilárdsággal bíró 75 anyag nyomási szilárdságának határáig fokozni anélkül, hogy a cellának egyenirányító tulajdonsága befolyásoltatnék. Ennek a közbeeső rétegnek azonban nem szabad oly vastagnak lennie, hogy túl- 80 nagy ellenállást képezzen és ezzel túlnagy potenciálcsökkenést okozzon. Hogy a két egymással érintkező elektróda között a kívánt potenciálcsökken ést érjük el, a találmány szerint az elektró- 85 dák között oly anyagot alkalmazunk, melynek fajlagos ellenállása nagyobb, mint a két elektróda mindegyiké. így pl. az elektródák mindegyikén vasszulfidnak vagy ezüstszulfidnak egy vékony rétegét 90 helyezzük el, de lehet erre a célra egy oxydbevonatot is alkalmazni. Az elektródák közti alkalmas réteg" létesítésének egy célszerű módja abban áll, hogy az eléktropozitív és elektronegatív 95 elektróda között egy vékony vízréteget helyezünk el és azután normális munkafeszültségű váltakozó áramot bocsátunk át, minek következtében a víz elektrolytikailag felbontatik és az elektródafelüle- 100 teken egy oxydróteg képződik. Az elektródák formálása közben ezeket oly nyomással szorítjuk egymáshoz, melynek nagysága a kisebb nyomáisszilárdságú anyag nyomásszilárdságának határértékét meg- 105 közelíti, amikor is a nyomást az áramerősség változásának megfelelően fokozzuk, mely áramerősség az oxydréteg képződésének felismerésére szolgál. A nyomást azonban csak akkor fokozzuk, mikor az 110 ellenáram és a veszteségáram aránylag kicsi. Mikor a cella meg van formálva, akkor csak elhanyagolható nagyságú áram folyik át rajta. Ezen állapotnál a cellát előnyösen kívülről felhevítjük és 115 addig bocsátunk át rajta váltakozó áramot, míg az egész fölös víz ki nem hajtatott.